Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/46984
|
Keményen!
Hm!
"Tisztelt miniszterelnök úr! Kemény Zsófi vagyok, és én vagyok az ötszázegyedik a végén annak a hosszú sornak, amelynek az elején Londonban már porszívóznak meg bébiszittelnek meg mosogatnak. Ők állást találtak, én csak sorbanállást és életformám ez már, pedig az a sor valahogy sokkal gyorsabb, mint a sor a menzán, és hamarabb jutsz előre, mint a szívtranszplantációs listán, mert hát szívet cseréljen, ki hazát cserél... A számos bajom az országgal, az igazából számtalan. És nemcsak az, hogy ez itt nem a felkelő nap háza, hanem a lemenő nap odúja, vagy hogy itt Josef K. nevében a K. feloldása a 'kurva', még csak az sem, hogy Epikurosz itt nem epik, mert itt minden elv-érző ember egy idő után elvérző, és itt még Szókratész is megalkuvó szókra kész. Itt csak a szőke nőnek van kenőpénze, a költőknek nincs költőpénze, és a tanulóknak nincs tanulópénze, csak diákhitele, de az viszont jó sok. Itt az a kultúra, ami máshol a betegségekre a túlkúra, vagyis valami, ami már nem kell. A fogyasztói kultúra pedig nekem az, hogy öt kilót fogytam tavaly óta, és még csak nem is sporttal, pedig sportol az egész ország, csakhogy itt nálunk a mélyrepülés a legkedveltebb sportág, kéne is lassan egy mélyrepülő világbajnokság, a vadiúj stadionok már épülnek is hozzá. S port szórtak a szemünkbe is. Engem itt megnyugtat, hogy van halál az élet után és ha az én telefonom nem is okos, de erényes, és tuti, hogy nem néz olyan bután, mint ahogy most én nézek. És nem az a baj, hogy itt a Rózsa neve Hoffmann, hanem hogy nem tudom, mért vagyok ettől ilyen állapotban, végül is előre tudni fényűzés, hogy miből kell az emelt szintűzés, mert, mint itt kábé minden, működik ez a rendszer is emelt szinten. Minimum tizenkét pont már a bölcsisektől is kitelik, amit aztán pont leszarhat a jó politikai elit. Az a baj, hogy ők közveszélyesen nem munkakerülők és uzsonna közben is törvényeket hoznak, pedig hoznának inkább uzsonnát és ennék meg a törvényt. Meg én mondjuk a nyugdíj és a fizetés közül a pofont választanám. És ha már nagyon unalmasak, néha csak feltűnik egy-egy új arc a politikában, vagy ha nem, akkor arra van az adónk, hogy abból a régi arcokkal plakátolják ki az utcákat, hogy "na, ők rontották el az országot". Ezt egy kicsit didaktikusnak érzem, de mégsem a kortárs plakátművészeté az érdem, hogy bár egy lelki újgazdag vagyok és a poklok országa az enyém, mégsem megyek nyugatra el, mert ha ezt átvészelem, akkor itt igazából nem vészelek, csak átalakulok. Szóval én kiállok a sorból és nem cserélek mégsem hazát, hanem itt csinálok inkább valami faszát, mondjuk első körben kiegyenesítem a kaszát."
|
