Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/98456
|
Safaga- Egyiptom 2012
Lent a röntgenben hatalmas világtérkép díszíti a falat. Olyan, ahol nem az országhatárok dominálnak, hanem a színek a hegyek magassága és a tengerek mélysége szerint változnak. A nagyvárosok csak mint piros pöttyök szerepelnek, az országhatárok meg kis fekete vonalak. Egyiptom kontúrja azért csak kivehető, a vörös-tengeri partvidéken meg csak egyetlen város fekete köröcskéje olvasható: Safaga. Nem Hurghada, nem Marsa Alam, nem is Sharm el-Sheikh, csak ez az egy köröcske. A helyet már a fáraók idején leírták, mint biztos és mély kikötőt, az Arab-félsziget felé innen indultak a bárkák. Az angol hódoltság idején is itt volt Egyiptom fő vörös-tengeri kikötője. A második világháborúban a németek lebombáztak egy angol szállítóhajót, most vagy harminc méter mélységben várja a kíváncsi búvárokat. Nos, a város alatt található félszigeten áll a hotelünk, ahova idén repülünk. Kis tintapöttyel erősítem a térképen a város fekete köröcskéjét, ez az igazi térkép, interaktív, életre kel és érzelmeket közvetít! Meg különben is alig látszik a pontocska, tán csak én venném észre!
A gép Salzburgból indul, Ginát Lukasék fogadták be. Magával viszi munkahelyére, a tervezőirodába, ott úgyis két vele egyidős retriever dáma tölti a gazdik munkaidejét. Majd hármasban jól eltraccsolnak, meg délután kávét-süteményt rendelnek, mint az idős hölgyek a Gerbeaud teraszán Pesten. Jajj, nem kérdeztük, mi is a dress code: kell-e nyakkendőt kötnie Ginának?
Most nem repülünk át Lungau felett, a Nílus-völgyet felhők borítják. Niki spórol, a kaja csak egy melegített szendvics, nem baj, ez az előírás, a menetidő négy órán belül van.
Hurghada felülről a Google Maps képét idézi, legalább három sorban állnak a hotelek a part mellett. 26 fok, közepes szél, október végén már kellemesebb az időjárás errefelé is. Fél óra a buszút a szállóig, a Sheraton két éve Egyiptom harmadik legjobb hotelje lett. A félsziget kis félszigetén áll a ház, rendőrposzt állítja meg taxinkat kétszer is, ide helyi, ha nem itt dolgozik, nem jut be. Szfinxek sora övezi az aszfaltutat, mint Karnak temploma előtt, csak ezek még nem olyan romosak, mint az ottaniak. Minek is kellene elmenni arrafelé, hisz ezek sokkal jobb állapotban vannak!
Délután fél hatkor már sötét van, szobánk erkélye a tengerre néz. Keressük a vacsorázóhelyünket, először rossz helyre kopogtatunk. Készséges pincér igazít útra, itt tovább, aztán ott balra be, de ha megenged egy megjegyzést az úr, ott se engedik be bermudában... A svédasztalokon minden ott áll, ami szem-szájnak ingere, bárány, lazac, szushi... A vendégek több mint fele bőven hatvan felett, gyerek szinte nincs is. Ez itt egy öregek otthona-jegyzi meg Karla.
Egy nem túl nagy pool kínál csak fürdőzést, gyerekmedence nincs is. A tengerpart homokos, lehet, hogy a korallokat fedték be vele? Kicsit messzebb, a kis sziget mellett korallkúpok magasodnak, a homokos parton háromszáz méterenként napozik-úszkál valaki. Vagy tíz vendég kirándulóhajó horgonyoz a nyílt vizen, akkor mégis szép a mi partunk? Eddig mindenhol érdekesebb volt a tenger, mint itt, csak húszféle korall, néhány halacska mutatja magát. Lehet, hogy itt a vége a búvár életnek a Vörös-tengeren, a tömegturizmus, a csatornázás hiánya, az éledező olajipar tönkretette ezt a csodát?
Minden jöhet, ami ingyen van. Például lehetne szörfözni. Tengeren még úgyse próbáltam, először (túl) kicsi vitorlát választok, a test 175 kilóig vizsgázott, de a zászló felülete csak négy négyzetméteres. A szélvédett öbölben kissé megszenvedek, de azért csak visszajutok az indulási helyemre. Még sohase láttam a deszkám alatt korallokat meg halakat úszkálni,a Balatonon csak egy-egy pontyot észleltem eddig, amint kíváncsiságból felugrott a vízben a szörf mellett. Karla később kérdezi, ugye én voltam az, aki mindig beesett a vízbe? Nem, én az voltam, aki magasabb volt a vitorlánál!
Délutáni kirándulás Hurghadába? Most jöttünk onnan, hisz ott landoltunk, Karlát nem érinti. No, akkor elmehetek? A városban 1977-ben összesen ötven család lakott, általában halászatból éltek. Az utóbbi 35 évben kétszázezresre duzzadt a város, három-négy sorban állnak a többemeletes hotelek a part mentén. Ötvenméteres dombocskáról nézzük a tengerpartot, bizony ráépítkeztek a korallokra is, az egyik hotel derékszögben hatol be a tengerbe. Biztos gyönyörű a kilátása, de mi lett a korallokkal és a halakkal? A város az ország külső határán áll, egy izraeli támadás a tengerről elméletileg lehetséges lett volna. Törvény szabályozta, hogy a part menti házak nem lehettek öt emeletesnél magasabbak, nehogy az ellenséges hajók tájékozódását segítsék. Mégis állnak magasabb épületek! Nos, Mubarak barátai engedélyt kaptak a kivételezésre. Milyen könnyű is volt összeírni a rendszerváltáskor a régi rezsím támogatóit, csak a magasabb hotelek tulajdonosait kellett megtudni a földhivatalnál! A dombról három ház látszik még, szociális lakásokkal, rengeteg gyerek zsibong, kecskenyáj üget át az udvaron.
A dombocska alján, északra, csak nők által használható strand állt. A fürdőruha se volt kötelező, a helyet felfegyverzett katonák védték (persze ők is látótávolságon kívül) a kiváncsiskodó férfiaktól. A helyet eladták, hotel épül a parton, megszűnik ez a lehetőség is. Mi is változott az iszlamista hatalomátvétel óta? A régi rendszer barátai kegyvesztetté váltak, sokan börtönbe is kerültek. A gazdagabbaknak is sorba kell állniuk a hatóságnál, ha egy igazolásra van szükségük. A kenyér árán kilencven százalékos állami támogatás van, sok alapvető élelmiszer meg a benzin is olcsóbb, mint az előállítási ára. Még kevesebb dolgozó nőt látni, még a túristaiparban is, mint néhány éve. (Azóta persze megbuktatták a Mursi-kormányt is, megint a katonák vették át a hatalmat.)
Az új mecset 2500 embernek ad egyszerre lehetőséget az imára, az egybeszabott szőnyegen román stílusú ajtóra emlékeztető figura jelzi egy-egy hívő helyét. Idegenvezetőnk kissé elfogult ismertetőt tart az iszlámról, a muszlim öt kötelességéről, a nők jogáról a válásra (elmehet, de semmit se vihet magával). Ha a családfő meghal, a lányok is örökölhetnek, a fiúk két részt kapnak, a lányok csak egyet. Vezetőnknek már négy gyereke és öt emeletes háza van (akkor ő nem volt Mubarak kedvezményezettje), most szeretne másodszor nősülni.
Kopt keresztény templomot látogatunk még, éppen átépítik. A templom oldalában kisbolt, kegytárgyak mellett sampon, szappan a kínálat. Krisztus-képet is lehetne venni, Tixoval ragasztották a falra. Hogy is mondta az érintett? Kergessétek ki a kufárokat atyám házából! A sarkon rendőr poszt, három gépfegyveres katonával védi a keresztény templomot. A városban 6-10 százalék a kopt keresztények aránya. 2011-ben több merényletet követtek el Hurghadában, rosszat tenne az idegenforgalomnak egy újabb lövöldözés.
Helyi élelmiszerpiacon futunk át, egy kiló paradicsom másfél font, azaz 60 forint. A kelkáposzta fél méteres, hűtetlen félbárányok lógnak a tetőről.
Illatszerboltba visznek még, a tulajdonos beduin család 700 éve kereskedik az olajokkal. A cég embere nagyon jól beszél németül, 30-féle egyedi olajat, húszféle keveréket lehetne venni. Jázmin, papirusz, rózsa, eukaliptusz, körbejár a kis üveg. Állítólag Dior, Armani, Tommy Hilfinger is tőlük veszi az alapanyagot, aztán jócskán felhigítva árusítja. Az előadónak öt felesége, 25 gyereke van, úgy tűnik, a beduinok még a négy ara szabályát is átléphetik. Szinte mindenki vesz valamit, én is eukaliptuszolajat. Ha már szegény öt feleséget tart el... No, ez van ezekkel a grátisz-városjárásokkal: elfajulnak árusító show irányába.
Lassan besötétedik, kicsit pihenni? A főutcán teázó kínálja magát, itt megállunk, adja ki az ukázt idegenvezetőnk. Csoportunk fele be is ül, a többiek a sétát választják. Én is észek felé veszem z irányt, kétszáz méteren belül vagy hat erőszakos árus szólít meg. Villogó labdára van szükségem, vagy bőrövre? Köszönöm, egyikkel se élek. Beváltanék-e öt kéteuróst egy papír tizesre? Csak a papírt veszi be a bank... Csak huszasom van, neki meg csak öt érméje. Akkor még ad egy papír tizest? Köszönöm, akkor mégse, hátha hamis a bankjegy.
Akkor vissza a nyájhoz, a tea kellemes. Vezetőnk sztorikkal szórakoztat, fél év börtönt kapott egy férfi, mert a nászéjszakán kidobta a feleségét a negyedik emeletről. Öregebb is volt (negyvenes), mint amit a családja állított, meg nem is volt már érintetlen. Ha-ha... Egy orosz ötéves fiú körülöttünk edzi elektromos kisautóját, és mint az áldozatát cserkésző cápa, egyre közelebb kerül a köreivel a székemhez. No, mikor indulunk már? Összeszámolom, mindenki itt van újra, jamma, gyerünk!
No, még egy kis szuvenír? A kétemeletes bevásárlóközpont orosz kézben van, az árusító lányok is szőkített-kipingált szláv szépségek. Minden van itt, skarabeusz, szfinx, papírusz, baseballsapka... A kisfőnök pénzköteget csúsztat vezetőnk kezébe, ugye, legközelebb is ide jöttök? Hurghada hetven százaléka orosz kézben van, az orosz vendégek aránya még ennél is magasabb. Vezetőnk meséli, osztrák házaspárt vitt a csoportjában, akik egy olyan hotelben laktak, ahol rajtuk kívül csak oroszok szálltak meg.
Vissza a hotelbe, holnap is szép idő lesz! Ma a korallzátony mellett már húsz vendég hajó horgonyoz, mégis szép ez a zátony is. A környéken vagy tíz igazi búvárkodó paradicsom van, húsz méter magas víz alatti koralltorony, óriásteknősök, tengeri tehenek. A hotel all inclusive, ha a tengerparti büfében kis borravalót is adsz, a pultos még arra is figyel, nem ürült-e ki a vörösboros poharad, míg a napernyőd alatt pihensz. Talán még versenyeztetnek is minket, és aki az egy hét alatt a legtöbb pontot gyűjti, grátisz májfunkciós vizsgálatot és ultrahangot nyer? A pincérek kis névtáblát hordanak, Mohamed, Musztafa, Ahmed, így könnyebben megtalálhatók, ha kifogás esik a munkájukra, meg ha valaki borravalót szeretne juttatni. A bárpultoknál állók választott nevei: Bob, George, Michael, ha már a tiltott (alkoholos) itallal van dolguk, legalább álcázhassák magukat Allah előtt. A vendégek nagyobb része német anyanyelvű, egymással is ezen a nyelven értekeznek, de a személyzettel angolul keresnek kontaktust (jobban is beszélik az egyiptomiak, meg hát a szolgálókkal más nyelven beszélünk, mint egymás közt. Olyan ez, mint régen a német földesúr a Baltikumban vagy Szlovéniában...)
Még egyszer Hurghada? Üvegfalú hajó indul a kikötőből. A busz szegénynegyeden keresztül ügyeskedik a szűk utcán a Marina felé. Luxus ruházati bolt a kikötő környékén, a földes út mellett márvány járdával. Ide se a helyiek járnak... A hajón utazók hetven százaléka orosz, az igazi show a víz alatti üvegfalakon túl látható. Lenne... Szegényes korallfalak, néhány pici hal. Mit is vártunk a nagyváros melletti tengertől? Búvár bohóckodik és filmez a tengerből, az orosz gyerekek élvezik.
Még egyszer szörfözni? Vannak azért errefelé is alattomos szelek... Apálynál úgyis csak tíz centi marad a tengerből a landolás helyén. A tengeri szörf alapelve is a következő: alul a deszka, felül a szörfös.
Épp búvárkodom, amikor Karla elcsúszik a zuhany síkos-samponos kövén. Felületes, de hosszúcska vérző lábszársérülés az eredmény. A szomszédos német hölgy máris rohan. kerül vérzéscsillapító spray és kötszer is azonnal, de még figyelmezteti is, keresse fel a telep orvosát, nagyon kedves ember. Mi is lett volna velünk, ha ez a hotel nem "öregek otthona" lenne, legföljebb egy babapelenka került volna elő!
Golfozni? Már régóta birizgál ez a sport is, a minigolf élvezetes játék. Grátisz bemutatót tartanak a félsziget golfpályáján. Két éve a legszebb pályának választották Afrikában. Chris, svájci beavatónk profi volt a PGA Tour-on, most itt, Soma Bayben oktat. Tizennégy ütőt visz magával egy lelkes amatőr is kis batyujában, putter, eisen, holz, mindnek más feladata van, és a tervezett távolság függvényében más és más a nyél hossza. A fű néhány milliméteres, rugózik a sportcipő talpa alatt, mintha mocsáron járnál. A próbapályán szabad néhány labdát a levegőbe juttatnunk, hogy aztán nevetséges 40-60 méter után földet érjenek.
A félszigetet, Soma Bay-t néhány éve egy befektető csoport vásárolta meg, és öt hotelt épített, jó láncokból (Sheraton, Robinson Club, Kempinski, stb), de szabad átjárást biztosítottak a házak között: a közös lónak se túrós a háta, húsz kilométes homokos part, korallriffek, közös búvárbázis, szabad vendéglőválasztás jelzi a jó együttműködést a német menedzserek között.
No, most már sok mindenről volt szó, de hol van Safaga? Hát, hatszor elautóbuszoztunk a városka mellett. Vezetés? Nincs ott semmi érdekes, csak egy porfészek kissé koszos kikötővel, magyarázza az idegenforgalmi társaság képviselője. Hogy juthatnánk oda? Tán taxival, de valóban nincs ott semmi, biztosít az idegenvezető. Ez is olyan, most hiába készültem a városka történelmével, mint az a bizonyos színházi előadás, ahol véletlenül a színpadon felejtettek egy biciklit. Legördült a függöny, a nézők meg döbbenten néztek, nem is kezdtek tapsolni, mert hát akkor most mi van a biciklivel?
|
