Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/272917
|
2020-01-03
Rendben vagyok. Hiányzol. Hiányzol minden lélegzetvételemből, de jól vagyok. Haladok. Rajtam van egy kis pánik ugyan a közelgő dolgaim miatt... Egyházismeret vizsga, államvizsga, az első kiállításom... Ijesztő. Ijesztő így, hogy nem vagy mellettem, hogy bíztass. De valahol könyebb is. Tisztán gondolkozom, nincs vita, nem kell szétszakadnom. Elfordultam mindenkitől kicsit, amivel idővel bele fogok dilizni, de most jó egyedül. Az elmém szárnyal, úgyérzem mindenre képes vagyok. De nélküled mégis olyan egyedül vagyok. Mintha állandóan fáznék. Pedig nem vagyok egyedül, és nincs is időm unatkozni. Egy csöndes szomorúságba burkolóztam. Csak én tudom, hogy szomorú vagyok, amikor rád gondolok. Mások úgy látják minden rendben. De azt hiszem elfogadtam.
Elfogadtam, hogy nem tudsz nekem megbocsájtani. Elfogadtam, hogy nem az vagyyok, amire szükséged van, és Te sem vagy az amire nekem szükségem van.
Ne érts félre, rettenetesen szükségem lenne rád... Minden éjjel, hogy melletted feküdjek, és minden reggel, hogy melletted kelljek fel. De visszatértem arra az útra, amiről magyaráztam neked. Letértem egy időre, de most visszataláltam a sötét katyvaszból. Magamra koncentrálok, befejezem az egyetemet, és onnantól rögös, de egyenes út vezet a céljaim felé, amik még nem is tudom pontosan, hogy mik, de izgatottan várom, hogy szembe jöjjenek.
Tudod ez nem változtat azon, hogy mennyire sajnálom, hogy ide jutottunk. Mennyire sajnálom, hogy mások karjaiba sodródtunk, amikor csak egymás karjaiban lehetünk boldogok igazán. Tudod nem is számít, hogy kivel vagy, kire gondolsz, vagy én kivel vagyok. Üres. Üres flört, üres mosolyok, üres érintések. Csak veled élek igazán, csak a te érintésedre, csak veled igazán élénk a lelkem. De türelmes vagyok. Kell egy pár év. Addig nem zavarjuk egymást, és ez így most jó, hiába hiányzol. Nem ugyanott van az agyunk most, és így nem tudunk harmónikusan meglenni egymással.
Sokat gondolok rád. Remélem tudod, hogy még mindig mindenről eszembe jutsz. A 2-es számról, a 3-as számról, az 5-ösről, a 15-ről, a 17-ről, a 23-ról, és még sorolhatnám. Eszembe jutsz a napsütésről, az esőről, a szép dolgokról, a csúnya dolgokról, bármiről, mert mindent megmutatnék neked, mindent megosztanék veled. Valamelyik nap meséltem a lakótársamnak a történetünket. Még mindig sírok, nevetek, dühöngök és mosolygok minden dolgunkon. Sose fog megszűnni, sose foglak nem szeretni. Bárki jön az életembe, sajnálni fogom, mert mindig csak az árnyékod lesz. De ezt a lelked mélyén tudod te is, remélem. Én is csak remélni tudom, hogy te is így gondolsz rám. Aztán ki tudja... neked volt már több nagy szerelmed.
Hazudnék ha azt mondanám, nem jut eszembe, hogy felhívjalak. Nehéz kibírni... nagyon. De nem akarlak lerántani magammal a sötétbe. Megyek, addig megyek, ameddig nem bírja a lábam, ameddig kifulladok, annyira, hogy ne tudjak arra gondolni, hogy veled mi lehet. Minden napom így telik. Percenként egy másodpercre ugrasz be, de elhesegetlek. Egészen addig a percig, ameddig a fejem nem landon a párnán este. Onnantól nem tudlak elüldözni az elmémből.
Remélem neked is annyit változik az életed napról napra, mint nekem. Remélem haladsz előre, remélem munkát váltasz, remélem elköltözöl, és remélem szabadjára engeded az elméd te is. Lekorlátozod magad... kérlek ne tedd. Te vagy a legnagyobb elme, akit ismerek.
Jobban szeretlek mindenkinél. Jobban szeretlek, mint bárki más. Mindig így lesz.
Csodálatos évet kívánok Neked.
|
