Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/119993
|
2010-12-30
- Miért hagytál el bennünket, apa? Már elég idős vagyok ahhoz, hogy megtudjam, nem?
Steve kinyújtotta a lábát, láthatóan az időt húzta. Mintha küzdött volna valamivel, megpróbálta kitalálni, mennyit mondhat el a lánynak és hol kezdje. Aztán azzal indított, ami nyilvánvaló volt:
- Miután otthagytam a Juilliardot, minden koncertre elmentem, amelyre csak tudtam. Ez volt az álmom, tudod? Hogy híres versenyzongorista legyek. Mindegy...azt hiszem, jobban meg kellett volna ismernem ezt a fajta életet, mielőtt belevágok. De nem így tettem. Nem vettem észre, milyen nehézbe helyzetbe hoztam anyádat. - Steve komolyan nézett Ronnie-ra. - Végül, egyszerűen... eltávolodtunk egymástól.
Ronnie az apját nézte, miközben az beszélt. Megpróbált olvasni a sorok között.
- Volt a képben egy harmadik valaki is, nem? - tette fel a kérdést kertelés nélkül.
Az apja szótlanul elfordította a tekintetét. Ronnie úgy érezte, mintha ólomsúly nehezedne a mellkasára.
Amikor Steve megszólalt, fáradtan csengett a hangja.
- Tudom, jobban oda kellett volna tennem magam, hogy megmentsem a házasságom, és sajnálom, hogy nem így tettem. Sokkal jobban sajnálom, mint azt gondolnád. De szeretném, ha tudnál valamit, rendben? Én mindig, minden pillanatban hittem anyádban, és abban is, hogy a szerelmünk mindent túlél. És bár végül az egész nem úgy alakult, ahogy te vagy én szerettem volna, de elnézve téged és Jonah-t, úgy gondolom, mégis szerencsés vagyok, mégpedig azért, mert ti vagytok a gyerekeim. Ebben az elhibázott életben ti ketten vagytok a legnagyszerűbb dolog, ami történt velem.
Nicolas Sparks - Az utolsó dal
|
