Tartalomjegyzék
- (De rég volt már...)
- (Jé, van ilyenem? XD)
- (Újra a környéken!Urald a zónát!!)
- (Anyóóóóóóóóós!!)
- (Folytatááás!! :) :) :))
- (Üdv, és gomennasai...nagyon.)
- (Hjollaléihhuuuuuuuuuuu!!!^_____^)
- (BÚÉKMUP és BÚÉKMTU!!!)
- (2005. január 1.)
- ("Átölelem a világot..." BÚÉK!!)
- (Ijjáijjáóóóóóóóóóóóó...)
- (Ignemah,aki nem néma...:P :P)
- (Mai episode...)
- (Ki lusta,sokat alhat.Vagy mi.:))
- (Agyrém rokonok...Jááááááááááj...)
- (Karácsony lenne,v. mi a halál...)
- (Lassan véget ér a vírus uralma!!)
- (Halotti tort ülni tilos!!)
- (Na végre! A kedvenc gyilkosom...)
- (Valami újat is keverjünk bele...)
- (Azt hiszem,ennyi a 4.epizód...:))
- (Újra a tőr,csak még mégsem...:))
- (Alwyn végre felébred. Én nem...)
- (Elfdal,de nem Cunningham ^_____^)
- (Alwyn álma,avagy paranoid elf...)
- (A 3.epizód vége!!Hihetetlen,nem?)
- (Folytatás... már megen...)
- (És még mindig u.az!Bírjárok még?)
- (Huhh, még mindig ugyanaz...:) :))
- (És még mindig ugyanaz az epizód!)
- (A kard még mindig szabadlábon...)
- (Újabb epizódocska (eleje)...)
- (Folytatás és "Legenda"..........)
- (Novellafojjtatás (direkt "JJ"!!))
- (Humor(zsa) a Wintoszról.........)
- (Na sziasztok! ^______^)
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/148212
|
Na végre! A kedvenc gyilkosom...
Üdv, és jó szánkózást!!
Hát, itt a december. Hm. Most először életemben valami különös oknál fogva nem vártam túlzottan. Talán az az oka, hogy 16-án jogkollokvium, aztán a szünetet végigtanulhatom, mert 3-án már jön is a szakmaivizsga? Lehetséges. Ami még rosszabbá teszi a helyzetet, hogy sehol semmi hó. Pedig alig várom már, hogy úgy istenigazából szakadjon. Olyan szép fehér... Amíg a kutyám bele nem végzi a dolgát. (Eszkimók első szabálya: "Kunyhó mögül, sárga hóból nem eszünk!")
Más: ma nagyon vicces volt a reggelem. Nem volt áram. Márpedig elég érdekes dolog zuhanyozni egy szál teamécses mellett...
Most csak egy brief-re van időm, így hát következzék.
Episode 5. /folyt./
A következő nap rengeteg újdonságot tartogatott a Szindikátus vezetői számára. Ugyanis megjelent Quainereisus Urad'Hhen, Oveshre legidősebb nővére. A nő nemcsak a klánja rangidős gyermeke volt, hanem városának legkiválóbb asszaszinja is. Ellaislyn is kitűnő orgyilkos volt, ám képességei messze nem érték el nővére szintjét - gyűlölte is ezért, mint a felszínieket. Quain' ellenben egy "törtető, szégyentelen mocsári ogre"-nak titulálta húgát, és szívesen eltüntette volna a Proximus színéről.
Érdekes találkozásnak nézett elébe a világ.
A legidősebb hercegnő színrelépése nem volt hétköznapi látvány. Tucatnyi szolgája kísérte, akik mind a felszerelését cipelték. A nő nem orgyilkosként, hanem álcázó- és rejtőzködő nagymesterként is ismert volt. Hírneve jóval túljutott Alsó-Proximat határain, ami azt eredményezte, hogy aki a közelébe került viszonylag rövid útján a felszínen, az rettegve iszkolt előle.
Ellentmondást nem tűrő hangon utasította félre Shirekh ligetében azokat, aki megpróbálták megállítani legalább a bejelentés erejéig. Léptei határozottak voltak, ahogy végigdobogott a ligeten. "Végigdobogott?", töprengett Avril, de Oveshre később elárulta neki, hogy csak az ő kedvükért tett úgy, mintha nem a legnémább léptű elf lenne a bolygón.
Fogadására Axys és Oveshre lépett ki a főtölgy elé. A sötételf arcán büszkeség és félelem keveréke tükröződött, ahogy nővére eléállt.
-Üdvözöllek, nővérem -hajolt meg mélyen a nő előtt, de az felemelte a fejét.
-Hagyd ezt, bárd. Már nagyobb a hatalmad, mint az enyém, mióta nálad van a queshi'aphrain. -Quainereisus óvatosan, mégis mosolyogva simított végig a lanton, amit öccse a hátára erősített a fogadására. Ez a hangszer volt minden darkelf bárd számára a legnagyobb ajándék, és a legnagyobb megtiszteltetés. Oveshre volt az első férfi, aki kiérdemelte az istennő személyes bizalmának szimbólunát, és nem is hozott rá szégyent. Olyan hangokat tudott belőle kicsikarni, ami a felszínlakókat leginkább a halálsikolyokra és -hörgésekre emlékeztette.
-Tehát te lennél Oveshre nagyhatalmú nővére, akit az utóbbi időben annyit magasztalt -szólalt meg Axys. Ő is meghajolt, mielőtt bemutatkozott volna. -Axys Sindaryax, szolgálatodra.
A rá meredő ezüstfehér szempár (ami oly kirívó volt nemcsak sötételf, de bármilyen más nép szempontjából is) először bosszúságot, a név hallatán viszont elismerést tükrözött. Quanasyd városában mindenki hallott már a negyedvér mágusról, aki büszkén nevezte mind Kharysst, mind holmi felszíni isteneket is lelke urának. A Kho'Dien család méltón lehetett öntelt, hogy egy ilyen kaliberű erő az ő családjukból származik. Az Urad'Hhenek voltak a város vezetői, de tudták, mekkora a hatalma, és nem kevéssé féltek is tőle, így aztán a nő kecses főbiccentéssel ismerte el a negyeddémont.
-Még nem mondtátok el, miért is kell a fényben égetnem a szemem. Pedig elhihetitek, nem érzem túl kellemesnek ezt a pörkölődést -pillantott szúrósan a fivérére, aki már láthatóan megszokta a ragyogó napfényt.
-Ellaislynről van szó, nővérem. -A fehér szemekben gyilkos fény villant a kishúg neve hallatán, mire Oveshre folytatta. -Elvakultan pusztítja a felszíni elfek vezetőit.
-És ezért kéne megállítanom? Megőrültél?? -rivallt az öccsére az orgyilkos, ám Axys nyugtatni próbálta.
-Kharyss nem akarta, mégis az istennő nevével takargatja a tetteit. Azt hiszem, méltatlan lenne egy magadfajta hívőhöz, ha ezt hagynád.
-És ha csatlakozom hozzá? -vetette fel pimasz csillogással a szemében a nő. Oveshre felhördült, de Axys csak nevetett.
-Nem tennéd meg. Annyira gyűlölöd, hogy még háborúban is inkább őt ölnéd meg, mint egy felszínit. A lelkedbe látok, tisztelt hölgy.
-A mimbe, kedvesem? A mimbe? -nevetett fel most Quainereisus is. -Nekem nincs lelkem. Csak veszélyt hozna rám.
/folyt. köv./
Mára ennyi, rohanok.
Jó éjt mindenkinek!!!
Kicsi Alwyn, a Lángoló Falikárpit ^________________~
|
