Tartalomjegyzék
- (De rég volt már...)
- (Jé, van ilyenem? XD)
- (Újra a környéken!Urald a zónát!!)
- (Anyóóóóóóóóós!!)
- (Folytatááás!! :) :) :))
- (Üdv, és gomennasai...nagyon.)
- (Hjollaléihhuuuuuuuuuuu!!!^_____^)
- (BÚÉKMUP és BÚÉKMTU!!!)
- (2005. január 1.)
- ("Átölelem a világot..." BÚÉK!!)
- (Ijjáijjáóóóóóóóóóóóó...)
- (Ignemah,aki nem néma...:P :P)
- (Mai episode...)
- (Ki lusta,sokat alhat.Vagy mi.:))
- (Agyrém rokonok...Jááááááááááj...)
- (Karácsony lenne,v. mi a halál...)
- (Lassan véget ér a vírus uralma!!)
- (Halotti tort ülni tilos!!)
- (Na végre! A kedvenc gyilkosom...)
- (Valami újat is keverjünk bele...)
- (Azt hiszem,ennyi a 4.epizód...:))
- (Újra a tőr,csak még mégsem...:))
- (Alwyn végre felébred. Én nem...)
- (Elfdal,de nem Cunningham ^_____^)
- (Alwyn álma,avagy paranoid elf...)
- (A 3.epizód vége!!Hihetetlen,nem?)
- (Folytatás... már megen...)
- (És még mindig u.az!Bírjárok még?)
- (Huhh, még mindig ugyanaz...:) :))
- (És még mindig ugyanaz az epizód!)
- (A kard még mindig szabadlábon...)
- (Újabb epizódocska (eleje)...)
- (Folytatás és "Legenda"..........)
- (Novellafojjtatás (direkt "JJ"!!))
- (Humor(zsa) a Wintoszról.........)
- (Na sziasztok! ^______^)
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/148212
|
Újra a környéken!Urald a zónát!!
Üdvözlet és csóközön mindenkinek!
Hm. Ezt is alaposan elhanyagoltam az utóbbi időben, akárcsak az írást. De még a rajzolást is!! Tudom, felháborító, de ez van. Sosincs ötletem, vagy időm bevinni bármit is gépre.
Ezért is kaptok ma mirelitárut. A karaván legnagyobb részének ez már ismert, de azért nem gyakran olvasott kötelezője, igaz-e? Ami viszont piszok dolog volt, mikor anno megírtam: egyedül Wynbaba kommentálta, és ő is csak annyival: "b+, ez tök jó!" Tudom, ne legyek elégedetlen... Ja! És Steel is írt rá, mikor RU-n elküldtem neki. :D Ezúton is köszönet érte! (Mondjuk az se volt bővebb reakció, de legalább reakció volt. ^^)
Úgy amúgy képzeljétek: uvulagyuszim van, ezért tudok most is a gép előtt tespedni. Hogy is jellemeztem? :D "Uvulagyuszim van és vérbő garatom. Magyarra lefordítva: nem látok a takonytól és köpni tudok legfeljebb, nyelni fix nem." Hát igen, ennyit rólam. És veletek mizzu?
No jó, nem szaporítom a szót, mert a végén nem fér be a novellácska, amit most szedtem ki a mélyfridzsből...
Íme hát.
>>Árnyak közt árnyékként suhant. A Város maradványai tökéletesen elrejtették üldözői szeme elől, ő viszont jól látta úticélját.
A dokkok.
És ott, az a sötét paca a sötét vízen... a hajó, ami kimenekítheti ebből a pokolból. Holnap ilyenkorra az egész már csak egy rettentő álom lesz...
Méterről méterre közelítette meg a szabadságát. Az övére kötözött zsák együtt hintázott vadászó lépteivel, és ő jóleső borzongással érintette meg a benne lapuló talizmánt.
Ott a hajó... alig pár méter a nyílt terepen; utána a kapitány bizalmát és menedékét tudhatja maga mellett. Úgy tíz méter, és vége.
-Vége -motyogta, és a hideg kirázta a gyönyörűségtől. Átverte őket!... Az a pancser, akivel kabátot cserélt, és magával vitte az adóvevőt, már rég halott, de ő szabad! Megteszi ezt az alig tíz métert, és vége a rémálomnak...
Pár percig figyelt. Semmi gyanúsat nem hallott, pedig feszülten hegyezte a füleit. A royachanok nem rossz képességűek, és ő még a fajából is kiemelkedett.
Semmi. Sehol semmi gyanús zaj.
Tehát tényleg lerázta őket!...
Ösztönből lőtt ki eddigi búvóhelyéről, a dokképület sötétbe boruló fala mellől.
Rohant.
Boldogan robogott végig a végtelennek tűnő mólón, ami lassan elmaradt mögötte. Még hat méter... még öt...
Ezek a pillanatok örökkévalónak tetszettek a számára. Mintha minden megállt volna - mintha minden az ő szabadulására figyelt volna.
Még két méter, és a hajón van!...
Még egy méter, és vége!...
Az utolsó lépés viszont már soha nem jött el.
Nem is figyelt fel a szisszenő hangra, de megfordult. Valami belső késztetéstől hajta megfordult, fél méterre a hajótól. Felnézett a dokképületre, ahol a rohanás előtt lapult, és... majdnem felsikoltott.
A tetőn egy fekete alak sziluettje rajzolódott ki a holdak fényében.
És akkor már látta a felé süvítő lövedéket.
És akkor már késő volt.
Ahogy testébe csapódott a golyó, a lendület a hajó oldalához vágta. Szeme tágra, szája néma sikolyra nyílt. Tekintete előtt megjelent ő, akiért az elmúlt időkben annyit küzdött és szenvedett: a fia. Némán bocsánatot kért tőle, amiért cserbenhagyta.
Az apró zsák zsinórja kioldódott, és a móló deszkáin koppant.
Áruló... -suhant át a fején a szó, mint valami fekete viharfelhő. ÁRULÓ!!
Hátrazuhant. Egyenesen a vízbe.
Még érezte, ahogy kicsúszik a lába alól a fa anélkül, hogy a móló mozdult volna. A csobbanás viszont már nem jutott el a tudatáig.
Nem volt tudat, ahová eljusson.
------------------
Alig fél perccel később lassú, kényelmes léptek alatt dobogtak a deszkák. A tetőn lapuló alak lejött a talizmánért, ami már annyi bajt okozott. Lehajolt, és kivette a zsákból az apró ékszert; tenyerén görgette, majd a vízen lebegő testre pillantott.
-Kár érted -suttogta. -És kár a fiadért is.
Sarkon fordult - jelentést kellett tennie, és visszaadnia az amulettet a főnökének. A Kulcs sosem szerette, ha megvárakoztatták. A royachan testét hamarosan kihalásszák a tisztogatók, akik egy füst alatt örökre elhallgatatják a lázadó kapitányt is. Mi értelme a Kulcs ellen fordulni?
Ő mindenütt utoléri az áldozatát.
És mindig akkor csap le, mikor már a szabadságát érzi a szerencsétlen.
Egy pillanattal a vége előtt. Utána már tényleg vége.
-Kár érted -motyogta újra, ahogy a StreetRapid-jére ült. -Ennyi szenvedés a semmiért... gondolkodhattál volna, mielőtt lépsz, barátom.
Az utcasiklót hamarosan elnyelte az éjszaka.
Éppúgy, ahogy a reményeket egy kihűlő szívben.<<
No, legyen elég mára ennyi. Nem tudom, mikor írok ide a legközelebb, mert a hülye vizsgaidőszak miatt tök el vagyok áztatva. (Talán ettől szedtem össze a gyuszkót?... Oooh, shitt... :x Utálom a gyógyszerekeeeet!!)
Legyetek jó és struccok! A többi nem számít... csak a zsepirakás, ami egyre nagyobb jobb kéz felől. Oda gyűjtöm az agyonhasználtakat, ugyanis.
Jó éjszakát!!!
|
