Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/120898
|
2005. március 21.
Kicsi meztelen lábát a gombnak támasztotta. Nem vette észre a sötétben, hogy az volt az a gomb, ami mindig is laza volt. Megkapaszkodott a pult tetejében és tovább lépett volna, hogy felmásszon a pultra, hogy onnan kivegye a legfelső szekrényben tartott kést. Azt a szekrényt sose látta még, mert számára tiltott hely volt a kések miatt.
Szíve a torkában dobogott, szinte hallotta a fülében apja hangját: Petike! Mit csinálsz??? Az neked tiltott hely! Ne feledd, Kés, szike, olló Petike kezébe még nem való!!! Én doktor bácsi vagyok, szikével dolgozom és megvágtam egyszer magamat!
Elugrott a szekrényről, és elbújt a sarokasztal alá. Lépéseket hallott, a villanykapcsoló kattanását, és a helységet elárasztotta a fény. Kicsit hunyorgott de amint szeme megszokta a fényt, kikukucskált.
Egy rózsaszín papucsos lábat látott. Ez az anyu! Suttogta magában ijedten. Látta amint a láb a csap fele megy, vízcsobogás. A láb elindul az asztal fele, de félúton megáll. Hallotta amint anyja belekortyolt a pohár vízbe amit a kezében tartott. Fél percig néma csend, majd anyja leteszi a poharat, és kimegy a konyhából, de előtte kattanás, és elsötétül a helység.
Hallotta a lépcső reccsenését, anyja papucsának dobogását. Pár másodperccel később ismét csend ereszkedett a házra. Dobogó szívvel kimerészkedett az asztal ahol, hogy folytassa "küldetését". Visszament a szekrényhez, elkezdett mászni. Apró lábát a szekrény hideg fémgombjának illesztette, kezével épphogy meg tudott kapaszkodni a pult szélében. A másik lábát nagy lendülettel az egyel magasabban lévő gombra támasztotta, és felhasalt.
Végre felmászott!!! Már nem félt. Most már könnyen elérte a "tiltott helyet".
Mámorban úszva kinyitotta a szekrényajtót.
És meglátta!
Ott volt a szekrény alsó polcán. csillogott a széle a rávilágító holdtól.
A kisfiú felemelte remegő kezét, apró ujjait hozzáérintette a hideg pengéhez, és leemelte.
Fél percig ámulattal nézte az eszközt.
Szívében az öröm és a félelem viaskodott.
Ideje befejezni a "küldetést"! hangzott egy hang a fejében.
Letette a kést, hogy lemásszon, de a szekrény gombja nem bírta el a ránehezedő súlyt, és halk reccsenéssel eltört a kisfiú lába alatt, aki tompa puffanással a földre esett.
Peti először megijedt, szúró fájdalmat érzett a térdében. Megpróbált felállni de nem ment neki. Kiabálni nem akart mert lelepleződne a "küldetés".
Akkor meglátta a kést, ami épphogy nem esett le a pultról. Ragyogó ötlete támadt, odakúszott fájó lábbal a seprűhöz, s azzal lelökte, mint ahogy egy filmben látta.
A másodpercek perceknek tűntek. A Kés megbillent, majd lecsúszott a pultról, és hegyével lefelé vészesen közeledett a kisfiú torka felé. mikor már pár centire volt, az idő, mintha felgyorsult volna. A kés belecsapódott a félelemtől megbénult kisfiú nyakába. Egy hangos visítás törte meg a csendet: SEGÍTSÉG!
Majd utána elfúló hangon hozzátette, és utána végleg elcsendesedett a ház:
KÉS, szike olló, Petike kezébe még nem való!
Másnap reggel Anyuka ijedt sikolyára ébredt a család. Akkora már senki nem tudhatta meg hogy a kisfiú csak "meg akarta menteni a családját Csillától, a csincsillától."
|
