Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/77434
|
Csókolom !!!!!!!
Csókolom !
Változás…..hmm állítólag jót is hozhat, ha bekövetkezik. Én is változom.
Egy hónapja nem gondoltam, hogy magamról fogok írni…
Nehéz ember, nehéz témája..
Na csapjunk bele !
Az 1000. évet követő 974. év szeptemberében, 10.-én este 11 órakor ordítva jöttem a világra !
Ordítottam igen, mert a biztonságot felváltotta valami új, valami világos, valami hangos.
Édesanyám örült nekem, de ez nem mondható el az ügyeletes orvosról és az éjszakás nővérekről. Szóval már fiatalon éjszakázásba kezdtem, de mivel ordítani fárasztó így alvással tiltakoztam a fáradság oltárán.
Na félre ne értsen senkise ! Nem emlékszem ezekre, a dolgokra, csak összeraktam lassan lassan…
Újszülöttként megkaptam mindent mi kapható ! Nevet, helyet, szeretetet !
Amikor hazavittek, bár tudta a fene mi az a haza, rögtön feltűnt nem én vagyok az egyetlen fiatal kispasi a családban ! Igen ! Van egy bátyám is, aki előttem 4 évvel már átélte ugyanezeket a megpróbáltatásokat ! Szóval rögtön tudtam kitaposott ösvényre tévedtem.
Édesanyám ismeri már a dörgést. Ha ordítok valami kell. És én ordítottam, mint akinek a szájába szorult a féreg….
Sokat jártunk még a fehérköpenyes bácsikhoz illetve nénikhez. Volt hogy ők jöttek hozzánk.
De úgy okoskodtam inkább fiatalkorban essünk túl rajta…
Na amikor nem voltam beteg rossz voltam. Ha beteg voltam akkor is.
Bölcsödét, óvodát kihagytam. Iskolaéveimet tradicionálisan ugyanott töltöttem ahol édesapám, és a bátyám. Na persze nem pont ugyanúgy, de ugyanott !
8 év elszelelt. Hamar kiderült míg a bátyám használja is az agyát, addig én csak cipelgetem.
Mivel minek két értelmiségi a család felmenői közé, így irány a munkásosztály.
Én mindig is úgy gondolkoztam inkább átrakok egy raklap téglát, mint megtanuljam a telefonkönyvet kívülről. Belülről meg megse próbálnám, hisz nem férek bele…
Kitanultam a szakmát. Melyiket ? Nem titok ! 312-2 legyen ennyi elég…
Elkezdtek zargatni, vonuljak be ! Én meg nem hogy be, de ki sem akartam.
Nyertem 3 évet, és leérettségiztem munka mellett.
Bevonultam. 351 nap elment feleselgessen az életemből. Ez volt a tanulópénz. Megtanultam sok hülye ember kishelyen is elfér, de nagy helyen meg szaporodik.
Leszereltem, és elvesztettem a munkahelyem, és még valakit… Én tudom a szülőt, nem élheti túl a gyereke, de minek ez a nagy rohanás ?
Ha eddig a hit határozta volna meg az életemet, akkor most vesztettem volna el, mindkettőt. Hitet, életet, mindent….
Ezután kipróbáltam a vidékezést. Dolgoztam látástól mikulásig….
Nagyon nem tetszett, és 3 év után azt mondtam elég !
Kipróbáltam sokmindent…minden voltam csak akasztott ember nem.
Most épp azt teszem, amit szeretek. Úgy járok dolgozni, hogy nem számolgatom, vajon hány ingerem van.
Akár jól is érezném magam a bőrömben….akár….de az ember mindig többet szeretne.
Na ! Egyszer ennyi. Ellehet engedni a szék karfáját. Vegyetek levegőt mert állítólag még van.
Mai agymenésem végére értem. Nem ígérem nem jövök még, és ezt be is tartom.
A humorzsák ma nem volt nyitva.
Tele van a fejem gondolatokkal. A gondom, hogy a gondolataimnak, és vele együtt a gondjaimnak is, én vagyok a gondviselője, és a gondnoka… Ha majd csak „egy gondolat bánt engemet..” majd nyugszom én megfelé..
Sziasztok türelmes emberek….
By ..Fifika..
|
