Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/119085
|
2004. június 28.
Nohát ma is eljöttem. Ez kész csoda! Lassan tényleg megdöntöm a naplóírási rekordomat.
Ma is bosszankodni fogok a világ furcsaságai felett. Most a női nem tagjaként el kívánok töprengeni a két nem közötti egyenlőségen és egyenlőtlenségen. Minthogy egyetemre járok, sőt Bölcsész karra, volt szerencsém részt venni néhány erősen feminista nézeteket valló tanárom óráján. Mondhatom életemben nem hallottam akkora marhaságokat mint ott. Csak az elméletre koncentráltak, soha semmi gyakorlati haszon nem származott gondolataikból. Következtetés: gondolkodásuk időpazarlás. Abból indultak ki, hogy a nők alapvetően hátrányból indulnak, tehát nem egyenlőek a férfiakkal. Nos, ha így kezdenek hozzá, akkor igazuk is van. Én azonban másként látom a dolgot. Bizonyára erős gyakorlati beállítottságom tehet róla. Ami azt illeti kiskoromban szent meggyőződésem volt, hogy a fiúk tök hülyék, és el se tudtam képzelni, hogy lehetnek olyan ügyesek mint a lányok. Valójában ha jól szétnézek az utcán, még mindíg sok olyan fickót látok, aki határozottan alsóbbrendűnek tűnik (de ha hihetünk Darwinnak akkor lassan-lassan csak kihalnak, vagy éppen gyorsan, főleg ha eleget isznak és drogoznak). Mindazonáltal idővel felnőttem, és arra a következtetésre jutottam, hogy azért mégiscsak egyenlőek, mindannyian emberek vagyunk. Kár, hogy ezt nem mindenki veszi észre, bár van egy ezirányú tendencia. Vegyünk egy szemléletes példát. Épp a minap láttam, hogy egy ütvefúrót egy mosolygós nőcivel reklámoztak meg. Tehát: végre fölismerték, hogy egyáltalán nem csak a férfiakat érdekli a technika. Viccen kívül, én is szeretnék egy fúrót, meg egy csiszológépet is. Azonban ahogy haladunk az egyenlőség felé, fölfigyeltem egy másik irányvonalra is. Egyre-másra jelennek meg kimondottan férfiakat célzó reklámok, amelyek azt hivatottak elmondani, hogy igen, nekik is meg kell fürödni, meg dezodort is illik használni, és cseppet sem szexi, ha büdösek és borostásak. Az csak a Bruce Willisnek áll jól, de őt nem kell megcsókolni, és tévén keresztül nem érzik a szaga. Mindezen gondolataim végkövetkeztetése, hogy egész jó irányban haladunk. Talán 10 év múlva, ha fagerendáért megyek a fatelepre, nem úgy néznek rám, mint aki a Marsról jött, és mikor fölfogják, hogy nem csak viccből vagyok ott, nem úgy beszélnek velem, mint egy értelmi fogyatékossal (lassú tagolt beszéd, ábrák mutogatása és gyanúsan negédes mosoly). És akkor majd én is gond nélkül rádudálok az út mentén ácsorgó jobb pasikra, hogy lássák mennyire tettszenek nekem.
|
