Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/119085
|
2004. július 17.
Jó régen nem írtam. Ennek három oka van: öcsém nemigen enged géphez, utálok írni, és nyaralni voltam. Miskolctapolcán. Meg kell hagyni, a hely remek, vannak fák, mókusok, hattyúk, halak, csupa csuda izgi dolog. Mármint NEKEM izgi. Tartok tőle nem ismerek magamon kívül mást, aki ennyire odavan az ilyesmiért. A program is jó volt. Láttam Egert, ami nagyon szép, meg a helyi várat, ami unalmas, és még a kutat is elzárták, úgyhogy majdnem szomjan haltunk. Aztán mégse. Láttam Szilvásvárad egy apró de feledhető részét, viszont elmentünk kisvonatozni és megnéztük a Fátyol vízesést, ami igazán lenyűgöző. Mázli, hogy éppen volt benne bőven víz. Vissza gyalog mentünk, és megegyeztünk abban, hogy veszünk a helyi specialitásból, a füstölt pisztrángból. Nehezen, de találtunk helyet, ahol árulnak. Olyan drága, mintha aranyból lenne, és nagy dülledt szemei vannak. Olyan kis pislogi fickó volt, hogy elneveztem Józsinak. Ami azt illeti, ma reggel meg is kóstoltam őkelmét. Háááát a konzerv tonhal nekem jobban bejön, és legalább nem bámul evés közben, de mindenki másnak szokott ízleni. Tehát ha valaki szereti a síkos, bőrös, beles, pucolatlan, büdös füstölt pisztrángot, ne riadjon vissza miattam, menjen és vegyen. Szilvásvárad felé menet átmentünk Bélapátfalván. Ez régi dilemmámat oldotta meg. Sose tudtam hogyan is áll össze a név: Béla-pátfalva, Bél-apátfalva, Bé-lapátfalva. Egyiknek sincs túl sok értelme de miután ki volt írva, hogy Bélkőnek hívják a hegyüket, és van egy fogadójuk a víg apáthoz, azt hiszem a középső a jó megoldás. Voltunk Lillafüreden is, ami egy klassz hely, és már másodjára láttam. Odafele végig azt magyaráztuk öcsinek, hogy milyen nehezen találtuk meg a vízesést. Most se volt sokkal könnyebb. Sőt, fél füllel hallottam, hogy volt, akinek egyáltalán nem sikerült. Arról is meséltünk a kicsinek, hogy milyen nagy a vízesés, és milyen szép cseppkőbarlang van mellette. Nos, a vízesés éppen csak csordogált, a barlangot négykor zárták, de legalább bementünk a máskor víztől elzárt kövek közé és megvitattuk, hogy mekkora is lenne a zuhatag ha jókor jövünk. Kisebb programokról, mint a miskolci séta, és a barlangfürdő, most nem ejtek szót. Ami említésre méltó, az az, hogy Miskolcon isteni a somlói galuska és egy hatalmas adag félannyiba se kerül mint nálunk. Milyen szerencse. Így is három kilót kaptam föl, pedig rengeteget mászkáltam és nem is ettem olyan sokat :( Na mindegy, mindent egybevetve megérte.
|
