Tartalomjegyzék
- (Halott tevék)
- (Pápá csodajó nyaram! Pá!)
- (Ömhümömm)
- (Szia élet, meg világ és egyebek)
- (Itthon vagyok)
- (Hülye álom! Utálom az álmokat!)
- (Mi történik...?)
- (:()
- (2006-08-06)
- (Blüttyök és értelmetlenek)
- (Izé)
- (Búcsú a "szerelmemtől")
- (Kísértetté lettél)
- (Kiírom magam…)
- (Unalmas dumám)
- (Első nagyon fáradt soproni napom)
- (Maja)
- (fjh)
- (Gondtalanul gondolkodó gond)
- (2006-03-23)
- (Én)
- (Fájdalmas nap volt :)
- (Aranyos versike)
- (Biz baszok)
- (:'()
- (Minden ami semmi :P)
- (Rosszak)
- (Undorító)
- (Má megint minden)
- (Nesze, próbálkozz)
- (Nemtommi)
- (Minden és semmi)
- (Bleee)
- (Ömmm)
- (Hát olyan bigyusz)
- (Nem tudok durmolni :()
- (Nincs Isten!)
- (Tulasi)
- (2006-01-19)
- (HümmésHamm)
- (Szavak)
- (wdqwrwezer)
- (jdfskgdfjklghdkfjlshgk)
- (Álmos vagyok :))
- (Boldog vagyok, na)
- (Ááa, aszem gáz van :S :))
- (Nyomi lett :()
- (Öm, hát pont az)
- (Bye bye :()
- (:@ :'( :()
- (Tervek vagy mik)
- (Nagy alakítás :()
- (Megvolt a Tali :))
- (Tali Tali Tali)
- (Ez vicces!)
- (Miért ne lehetne???)
- (Morajló élet)
- (,)
- (Értelmesség a köbön)
- (Supi-szupi szupi volt! :))
- (2005. augusztus 20.)
- (Ez egy ilyen nap)
- (2005. augusztus 17.)
- (Duma)
- (Olyan jó így)
- (.)
- (Fogalmak)
- (Ez van)
- (Mi a túró van?)
- (Teve barnika marad!)
- (Semmi)
- (Nah végre!)
- (Rosszabb, mint bármi más!)
- (Kész! Vége! Ennyi!)
- (Csak egy...)
- (Emlékül...)
- (Kelendi Árpád,1980-2005)
- (H E M P 4 E V E R)
- (Pillatnyi varázs)
- (MIÉRT?.)
- (Világi gonolatok)
- (Homo Sapiens)
- (Két lélek egy testben)
- (Hülyeségek a nagyvilágból 2)
- (Hülyeségek a nagyvilágból)
- (Sok hüleség)
- (2005. június 1.)
- (Net)
- (Csöves kép,a Hut Pizzaban)
- (2005. május 4.)
- (...)
- (Reményt vesztett remény)
- (Vígasz dal)
- (Angolosan,de magyarul)
- (Levél)
- (2005. április 28.)
- (2005. április 27.)
- (2005. április 26.)
- (Izékék)
- (2005. január 30.)
- (2005. január 29.)
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/192304
|
Morajló élet
Kinn volt. Telyesen egyedül a magányos szikla, kivénhedt peremén. Fölötte dagadtak a felhők, zúgott az ég. Alatta a tenger morajlott. Az égiháború, csattanó, zúgó zenekarába a morajló tenger is bekapcsolodott. Egyedül volt. De nem! Vele voltak az emlékek, a boldog s boldogtalan pillanatok és vele volt a szándék is.
Hatalmas dörgés rázta meg a sziklát, így ellenezve a lány szándékát. Ő, csak felnézett az égre, és mosolygott. Mosolygott, mint az anya a rakoncátlan gyerekére. Mosolygott, mint kisgyermek a bohókás kölyökkutyára. A mélyben morajló tenger, feketére cserélte méregzöld ruháját.
-Pont alkalomhoz illően öltőztél!-űvöltött le a mélybe. De hangját elnyomta a vihar sűvítő szele.
A tenger háborgó hullámai, mohón nyaldosták a szikla ormótlan testét.
Sokat gondolkodott az öngyilkosságon. Ő regénybe illően akart meghalni. A gyógyszer vagy az érfelvágás olyan szokványos volt. Évek alatt annyira elcsépelték, már nincs semmi varázsa, már nem fedi egyiket sem egy átléphetelen homály. Már olyan az egész mint a vásárlás vagy avezetés, vagy akár az ismerkedés. Nincs benne semmi különleges. Lassan minden napossá válik.
Nem. Ő úgy akart meghalni, mint Júlia vagy Carmen. Mesébe, legendába illiően, romantikusan de magányosan. Ő soha sem volt hétköznapi. A halála se legyen az.
Végül a tengernél állapodott meg. Szerette ezt a formátlan óriást. Szerette a naplementét. Szerette ahogy a Nap vörös korongja beleolvad a türkiz tengerbe. Szerette a csillagok tükörképét nézni a tenger fodrozó, álmos habjain. Hallani a szél suttógását, a habok értetmetlen fecsegését.
És most, most hadd nyeljék el ezek az egykor, oly békésen fecsegő habok. Hadd ölelje magához ez a dühös óriás. Hadd váljon eggyé ezzel a formátlan anyaggal.
Felnézett a villámokkal kivilágított éjfekete égboltra, majd a gyászos tengerbe tekintett és ellökte magát a sziklaperemtől. Ellőkte magát az élettől, a családjától és azoktól az emberektől, akik mindig mellette voltak.
|
