Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/105009
|
2005. október 26.
Nem voltam,és nem is vagyok már.Árva virágszál.Létezem,de nem élek.Alkonyodik.A szél borzolja hajamat.Ott ülök a kedvenc padomon és nem érzek, nem vágyom már.Nincs bennem mámor, sem megbánás.Sötét vagyok,érzem,elsüllyedek.Teher nyomja ajkam,szívem.Fekete madarak holt lepedőként szállnak rám,s elveszik lelkem, kilopják belőlem a fényt,az életet.Haldoklom már,testem csak test és nem élő csodatartály.Eszmém elveszett,reményem elporhadt.Kellő vagyok,dongó mélység,lélektani csend.Ülök,csak mosolygok,lényegtelen erőfeszítés ez is.
Fájdalom ért.Hatalmas, ordító.Arconcsapott és megütött.Fájt,és ráébresztett,hogy nem fog menni.Pedig beleéltem magam,rózsaszín ködkürtök karikái úsztak fejemben,s álmodtam,ébren álmodtam.Bár aludtam volna,örökre,s akkor most nem égetne belülről szét.Tép és rág.Borzalmas kín.
De lelkem újra felépül majd, mert mindnt kibír.Erős vagyok,tudom már,nem érzek semmit,nem akarok érezni semmit.Szilárd vagyok,kőszikla.MEgdönthetetlen márványszobor,melyet kíméletességgel faragtak könnyem fehér viaszából.És...és...már soha nem leszek a régi,kár is elhinni, remélni.
Mosolygok újra,s már nem tudom,miért.Bár kapok erőt az égből és ambróziával itatnak,virágfüzérrel takarnak, pillangókat raknak a párnámba...s mégis most íj boldog helyen vagyok,de nem élek, csak létezem.Nem élek...nem élek,többé már soha.
Szálltak körülöttem az angyalok,daloltak,viháncoltak,boldogítani akartak,és nem tudtam,hogy a drog hatás-e,vagy meghaltam,de akkor melegem volt,égtem,felforrtam,lángoltam.Zene szólt,s mint hideg vízesés rámzuttyant az egész.Eloltott,lehűtött,megfagyasztott.Megnyugodtam,felhevült tetem még mindig izzott attól a vörös gyufától,mit a szerelem gyújtott bennem.Még jó,hogy jött az a jégtömb,amit gondoskodó édesanyám dobott rám,és észhez tértem.Nem időben,de életben.
Most újra láthatatlan vagyok,szürke ködfoszlány,és megint érzem: elvesztem.
|
