Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/214926
|
2005-11-23
Sírtál minden éjjel,
Könnyeid tengerével,
Visszahozni nem tudod már, ki messze jár...
Próbáld gondolatban,
Lassan láthatatlan leszel,
És követed az ég felé, hív egy új világ
Távolból, hozzád szól,
Amíg a földön élsz oda tartozol!
Várj még, s ha jó leszel
Hidd el Te is ide érkezel!
Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég,
Azokért Ki útra kel a fénnyel,
Ne félj a lelke él,
Csak elbújt egy felhő mögé...
Újból átölelnéd,
Lennél aki megvédenéd,
Mindentől, mindenkitől...
Némán elkísérnéd, felhőkön át,
De az ég kapuját nem lépheted át...
Engedd el, mennie kell,
Hiszen Ő a földnél jobbat érdemel!
Így jó, nem éred el,
De átölel majd ha jó leszel!
Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég,
Azokért Ki útra kel a fénnyel,
Ne félj a lelke él,
Csak elbújt egy felhő mögé...
Hidd el nincs vége még ha meghalunk,
Egy új világba indulunk...
A Földről elszökünk, de az ég kapuját,
Csak lelkünk lépi át...
Ne sírj hát,
*** Hát mindig jó legyél
hiszen hálát ad az ég,
*** Ha egyszer végetér, felelsz a bűnökért
Azokért Ki útra kel
*** Egy másik életért
a fénnyel,
*** Hát mindig jó legyél
Ne félj a lelke él,
*** Ha egyszer véget ér, felelsz a bűnökért, egy másik életért
Csak elbújt egy felhő mögé...
*** Hát mindig jó legyél
hálát ad az ég,
*** Ha egyszer végetér, felelsz a bűnökért
Azokért Ki útra kel
*** Egy másik életért
a fénnyel,
*** Óó, hiszen hálát ad az ég
Ne félj a lelke él,
*** Csak mindig jó legyél, csak mindig jó legyél
Elbújt egy felhő mögé
*** egy másik életért, ha egyszer véget ér...
hiszen hálát ad az ég...
*** felelsz a bűnökért, hát mindig jó legyél...
|
