Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/142052
|
Promise
Ígérem nem zavarlak már többé,
Mostmár végleg elmegyek.
Egy srác félre áll utadból,
S nem lesz már játékszered.
Szemed csillogása elárulja,
Ezt akartad már régen,
Hisz emlékedben nem él már
Az a régi boldog nyár.
Úgy érzem, hogy régen meg
Kellett volna tennem, de hiába,
Mindent legyőz a SZERELEM!
Gondoltam:mit is tegyek?
Hová mennyek nélküled?
Hová visz az én utam,
Ha te már nem leszel velem?
De menny, ha menni akarsz,
De sose gondolj arra,
Hogy könnyesen váltunk el,
Mert valaki Rád gondol, Rólad álmodik,
S Rólad szövi legszebb álmait.
Valaki forrón és igazán szeret,
Valaki boldog, ha veled lehet,
Valaki szemében miattad könny ragyog,
S ez a valaki Én vagyok.
Elhatároztam, hogy elfelejtelek,
De mégis, ha meglátlak, úgy érzem,
Hogy Te vagy az édes, Te vagy a jó,
A kedves, aki elment.
Pedig én hagytalak el, hisz hiába minden,
Ha menni akarsz, hagynom kell.
Tudom, mikor elváltunk mosolygott az arcom,
De a mosoly mögé nem nézett senki.
Játszom a közömböst, most látom mily nehéz.
Ha most megkérdeznéd, mi voltál nekem?
Egy pillanatra zavarba jönnék,
Nem tudnék szólni sem,
Csak nagysokára felelnék neked:
Semmi csak egy múló szerelem.
Senki sem venné észre, hogy könnyes a szemem.
Mégis, mikor meglátlak,
Vidáman köszöntelek, de a hangom megremeg.
Az utca végéig mosolygok,
Majd szomorúan elfordulok.
Fáradtan szememhez nyúlok, s egy
Könnycseppet szétmorzsolok.
Ha most megkérdeznéd tőlem:
Mi voltál nekem?
Szomorúan, lehajtott fejjel azt felelném:
SEMMI, CSAK AZ EGÉSZ ÉLETEM!. (L)
|
