Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/142052
|
2006-04-05
Radnóti Miklós:Nem tudhatom
Nem tudhatom hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám,e lágoktól ölelet kis ország,
messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én mint fatörzsből gyönge ága,
s remélem,testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok.Ha lábamhoz térdepel egy egy bokor, nevét is,
virágát is tudom, tudom hogy merre mennek,
kik mennek az úton,tudom
hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon,
a házfalakról csorgó vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe annak térkép e táj
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket
én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, fütttyös gyümölcsöst, szőlőt és sirokat,
a sírok közt anyókát ki hallkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház, a bakter áll előtte s üzen.
Piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
a gyárak udvarában komondor hempereg.
És ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya.
S az iskolába menvén, hogy ne feleljek aznap,
egy kőre léptem én.
Ím itt e akő, de föntről-e kő se látható, nincs műszer mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
tudjuk miben vétkeztünk mikor, hol és miképp.
Élnek dolgozókl itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók,akikben megnő az értelem,
világ bennük, őrzik sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánk újból a béke ujja,
s folytott szavunkra majdnem friss szóval ők felelnek:
Nagy szárnyadat borítsd ránk, virrasztó éji felleg.
|
