Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/286417
|
2007-04-20
...köv a folyt..Azután egy szoba.Ódon,öreg falak,roskadozó bútorok,loboncos pókhálók.Valami vonz.Belépsz.Mozdulni sem tudsz a zsufitól.Káosz-bútorokból,könyvekből,füzetekből,dobozokból,játékokból.A kocsi eltűnik és te ot maradsz.Tudod-csak úgy szabadulhatsz ha megvalósítod a magad rendjét.Kézbeveszel egy-egy apróságot,ismerősek.Honnan is?Egy dalfoszlányt hallasz,ott úszik feletted,válladra száll,tova lebben s lassan megérted:ez az utolsó szoba,innen nincs tovább!.Felveszel egy dobozt,kinyitod,benne a tenger,tükre feszes,kékje vakító.Másik dobozban gyerekkori baba.Újabb doboz:csikk,hamu,szál gyufa.Tudod mi az.Lehajítod.Haladsz dobozról dobozra,tébolyultan,nem tudod mit keresel,mit kellene megtalálnod s mégis folyton találsz valamit;zongorahúrt,rőt leveleket,hajtincset.Néhány szavas levelet,parfüm illatát.Egy könyvet,megőríjt-hiányzik a borítója,nincs eleje,vége,rágottak a lapszélek,kiszálkásodott papírjairól lekenődtek a betűk.Gyufásdoboz.Bénult szarvasbogár fekszik benne,rálehelsz,megmozdul,kiereszted.Egy másik dobozban halk nevetés,eltrillázik mielőtt feismernéd.A szekrény fiókját félve húzod ki,ne izgulj.Benne van.Az a TENGERPART:hatalmas sziklafal,valójában megdermedt lávafolyás,lentebb hússzín márvánnyal erezett a kő,lejjebb gömbölyűre szopogatott lábazaton áll.A tenger évmilliók óta dörzsöli,nyalja,csiszolja.Medrében apróra morzsolt kavicsok,fény és árnyék,a magasban fák-nagyon is emlékszel:itt léphetted át a határt-földi halandó létedre!!mely a nagyszerűt a csodálatostól elválasztja.S azért is éles az emlékkép,-mert figyelj csak-a kellemeshez szívesebben botorkál vissza az emlékezet.Zsebkendő,aranylánc lehelletnyi szemekből,az egyik dobozban sűrű erdő,a következőben smaragd folyó kígyózva robog a hegy tövéhez.Egy szempár.Fogason zsákok,leveszed,átnézed őket.Lábad elé gurul ezer tárgy,millió hang,egy sóhaj-hosszan rezonál mielőtt elhalna.Fülelsz s mégsem döntheted el:fájdalom vagy öröm sóhaja volt-e,oly közeli a kettő,ikrek, ha különpetéjűek is.Senki sem bánt.Mégis érzed:összeroppansz,nem bírod tovább.Sebek fakadnak fel benned,vérzel belül.Hangok,képek s a hozzájuk tartozó emlékezet osztja a sebeket.Lemészárolt,tetszhalott vágyaid felhorgadnak,összecsapnak tudásoddal,s nem bánják állod-e?S te nem állod.Fáradt vagy.Pihenned kell.Kimenekülhetnél.A visszaút ismerős de nem kell.Túl könnyű lenne.És ha előre mennél?Mit találhatsz?Találsz-e valamit?Véget ér-e az alagút?S ha maradnál?Kell lennie egy doboznak amelyben megtalálod a kijáratot.Igen!!Elhatalmasodik rajtad a rögeszme:valamelyik doboz segít!Megtudod.Hogy mi a fene ez az egész.Talán csak álmodod.Rémálom kategóriás őrület!!Még mindig felébredhetsz.Láthatod:van esély.Olyan amilyen.Rossz kocsira szálltál.Van egy másik vasút is,amely mélyen behatol abba a világba,melynek minden darabja ismert anyagból való s mégsem a te világod,ám mégis az.Te teremtetted eme szoba tárgyaiból,megfogaható és megfoghatatlan elemeiből.Tied.Leveszed a szekrény hátlapját.Tündöklő kékségű levegőben állsz,biztosan.Szél simítja vállad,tova szalad,a hegyek tiszta illatát lengeti,mint füstölőt és elvarázsol.Merre mész?Maradsz?..........
|
