Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/286417
|
Varázsanyó
Ülök,átölel az éj sötétje,hallgatom a csend dallamait.Szárnyra kap lelkem,csodás tájra repít.A vágy földjén enged el.Elkápráztatanak a színek.azúrkék eget találok a szürke porban.a Nap mézaranya simítja bőrőm(!!).a szellő bíbor.A víz kékje ragyogóbb a gyémántnál.elindulok,kábán,elvarázsolva e gyönyörű világ hangjaitól,illataitól.Puha,selymes homokba süpped a lábam.Olyan,mint egy szerető érintése.Smaragd erdőt pillantok meg,vonz.A lágy fövenyt sűrű,bársony fű váltja fel.Közte virágok,India fűszeres illatát lengetve,mintha álomba ringatva akarnának marasztalni.Beérek az erdőbe.Hatalmas,vén fák,Odvasak, atátongó sötét lyukak mégsem riasztanak.Tudom..ezer kis életet rejtenek.Játszi pillék kergetőznek,látható és láthatatlan madarak serege versenyt koncertezik.rezzen a bokor,sosem tudom meg milyen állat volt rám kíváncsi.tánclépésben haladok.Az erdő körülölel,apránként mutatva titkait,szépségét.A formák szabályosak,mégis formabontók.Mintha egy festő eltúlzott képeit nézném.A lombon átszűrődő napfény tündér táncot lejt a bokrok levelein,leszánkázik rajtuk pajkos gyerekként.Kiérek.Tisztás,végében roskatag kunyhó,belepte a borostyán.Közelebb érve megpillantom apró,osztott ablakait.Az ajtót rozsdás,ám durva kezek által finomra kovácsolt vas rögzíti a falhoz.A kopogtató sátáni fej..mit a Nap és az eső kitartóan nyűtt..szinte nevetségesen hat ezen az ódon,barátságos lakon.Valaha kerítés ölelete az épületet;pár,magányosan ácsingózó deszka árulkodik erről.A kert azonban gondos kezeknek köszönhetően ápolt.A csepp tanya piciny árnyékában tákolmány;előtte bozontos,ősz pofájú eb.Rám emeli apró,fáradt szemeit(!),vakkant egyet majd meggondolva magát-talán tudja ő is;nem félelmetes-csóválni kezdi farkát:Megsimogatom;szőre sprőd,szinte durva.Megkapom jutalmam;farok csóválás a nyereményem.Elveszem,szívembe zárom.-Kedvel téged!-szólít meg egy kedves hang.A mesék bájos,öreg anyókáját látom.Hófehér haja konyba tűzve;nyílt,kék szemek érdekődve fürkésznek.Háta hajlott;kezét arcát ráncok barázdálják.Kerülj beljebb-invitál;furcs érzés kerít hatalmába.-Igen!-mondja.-Itt választ kaphatsz!Apró szobába lépek;balra kandalló;tüzén illatos tea fő.Két omlékony fotel;köztük aszatal;rajta csipketerítő.Hellyel kínál;elfogadom.A vén ház öregecske lakója teával szolgál;rám néz;gondolataimban kutat,Tekintete a tudatom mélyére hatol.Lassan beszélni kezd.Szavait követve amúltjában találom magam;látomfiatalon;szerelmesen;csalódottan.Ráébredek;rólam beszél amúltja.Rádöbbenek mennyi harcot vívok szelekkel,malmokkal.Látok érzéseket buborékként szétpattani.Embereket;gyémátként ragyogtak de kezemben sárrá váltak.Napot sötéten ragyogni.Dolgokat;melyeknek ára ma egy mosoly,egy könnycsepp;holnap ha zokogok,ha kacagok sem lehet enyém.A messziről jötteket látom távolodni.Dallamokat hallok s rájövök:közel sincs kész életem szimfóniája.Látok perceket évekké öregedni.Fáradtan kelek ki a fotelből,szavak nélkül búcsúzunk.Át az erdőn;még csodásabb.Elsétálok a vízhez.Leülök;mellém térdel az alkony.Tudom mi miért van;mit kell tennem;kire vigyázzak.Az alkony bíborát lassan elnyli az éj kékesfeketéje.Szikrát szór az éjszaka.
|
