Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/278296
|
2007-08-27
Egy nagyon hideg, és furcsa éjszaka keltem útra. A város utcáin bolyongtam, nem tudtam merre megyek, egyszerűen csak mentem. Vittem egy kicsi hátitáskát a hátamon, abban volt a 2 könyv.
Egy sötét sikátornál álltam meg. Benéztem, és vonzott a néma sötétség. Beljebb mentem a sikátorba, észre sem vettem, hogy az utcák halvány fényei ide egyáltalán nem érnek el.
A sikátor végénél a falba botlottam. Visszafordultam, és szembe találtam magam egy csapat drogos környékbeli fiúval. Vigyorogtak rám.
- Hé, kislány, eltévedtél? - az egyik legerősebbnek tűnő fickó szólt le.
Némán néztem rájuk. Nem mozdultam.
A fiuk vigyorogtak, és haladni kezdtek felém.
Pár méterre lehettek tőlem, amikor váratlanul megmozdultam. Felugrottam, és egy mögöttük lévő kukának a tetejére ugrottam. Kiegyenesedtem, és néztem rájuk. A csapat megfordult, és döbbenten néztek rám.
- Ügyes. - szólt a főnök - De te csak egy magad vagy.
Rohanni kezdett felém, és leakart rántani a kukáról, de könnyű szerrel elkaptam a karját. Reccsenés hallatszott, és a fiú ordítva térdre rogyott.
Némán néztem, kiegyenesedve. Az ember felem ordított bennem, hogy mit művelek?, de vámpír oldalam szánalommal, és megvetéssel nézte ezt a kis csapatot. Nem tudtam ellenállni.
A döbbent fiuk közé ugrottam, akik megdermedve álltak. Körmeim kiélesedtek, majd hatalmas erővel, és gyorsassággal lesújtott a hozzám legközelebb állóhoz. Még sikoltani sem volt ideje, azonnal elvált a feje a nyakától. A többiek félelemmel, és döbbenettel telve nézték társuk gyors, és kíméletlen halálát. A többiek felé ugrottam. Azok próbáltak védekezni. Az egyik kést rántott elő, de kicsaptam a kezéből, és torka felé kaptam. A következő pillanatban már a nyelőcsövét tartottam a kezemben. Váratlanul lövést hallottam a hátam mögül, és a főnök az ép kezében tartott egy stukkert. A vállamból folyt a vér. A többiek (4-en maradtak még) a főnök mögé álltak. Az diadalmasan nézett a szemembe.
- Na mi van? Fájt?
Nem szóltam. Váratlanul a kezem olyan mozdulatot tett, mintha egy frizbit dobott volna el. A következő másodpercben a főnök mögött álló srácok feje egyszerre mozdult el a testektől. A főnök elé gurult az egyik fej, és hallotta, ahogy a testek a földre rogynak. Megremegett, ezt a vérontást már ő sem bírta.
- Ki? Ki vagy...? Te??? - rémülete élvezettel töltötte el az érzékeim.
Megjelentem mögötte. Hátra csavartam ép karját, és egy újabb roppanás hallatszott. De most nem a karját törtem el, csak a csuklóját. A stukker a földön landolt, A főnök fájdalmasan üvöltött.
Elkaptam e torkát, és letéptem a válláról a ruhát. Éreztem a vér szagát.
De váratlanul, egy hirtelen gondolattól vezérelve, megálltam. A főnök várta a halált. Egy jó ideig nem mozdultam. Aztán egy hirtelen csavarintással kitörtem a nyakát. A földre rogyott előttem.
- Szegények. Azt se tudhatták meg, ki ölte meg őket. - gondoltam magamban.
Megfordultam, és ki akartam menni a sikátorból, de váratlanul ráeszméltem mit tettem. Térdre rogytam, és sírva fakadtam. A Hold némán nézte gyászomat. Mikor visszafordultam, a testek nem voltak a helyükön. Fölpattantam, de ekkor valami csattanást hallottam a fejem felett, és föl néztem.
Aztán elnyelt a sötétség...
(folyt. köv)
|
