Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/278296
|
2007-09-16
Amikor felébredtem, meg voltam kötözve. Tompa puffanásokat hallottam. A szemem be volt kötve, és semmit se láttam. Valami hideg fémnek voltam támaszkodva. Ültem. A lábam szabad volt, de éreztem, hogy levették rólam a cipőket. Ekkor eszembe jutott minden. A sikátorban lezajlódott események. Nem éreztem fájdalmat sehol. Sem a fejemen, sem más testrészemen. Tompa puffanás hallatszott. Próbáltam felállni. Ha sima ember lettem volna, biztos, hogy elesek. Minden mozgott körülöttem. A vámpír egyensúlyérzékem megtartott. Elindultam, de aznnal neki is mentem valaminek. Fém volt. Megtartottam magam. Az orromat közel vittem a fémhez, és szagolni kezdtem. A hangokból is sokat megállapítottam.
- Hmmm...
Aminek nekimentem, egy hatalmas fémláda volt. Valami zörgött bennük. Nem tudtam mi. A csörgésekből arra következtettem, hogy láncokkal erősítették meg a ládákat, hogy ne csússzanak ide-oda. Egy... Egy kamionban voltam. A ládák számát nem tudtam pontosan, de úgy 6-7 számúra saccoltam. Ekkor a jármű erősen fékezett, és közben kanyarodott is. Más vámpír biztosan megállt volna, de ezt én már nem bírtam tartani. Elestem, és a fémpadlón csúszni kezdtem. Egy sarokba csúsztam, ahol nem a falba csapódtam, hanem valami furcsa, puha testbe. A test elkapott, és magához szorított. A hangokból ítélve arra eszméltem, hogy az egyik lánc elszakadt. A láda hangos, éles csúszásba kezdett. Felénk tartott. Próbáltam kiszabadulni a szorításból, de az illető nem engedett, és némán szorított magához. Felakartam ordítani, de ekkor valami puffanás hallatszott. A láda már nem csúszott. Nem tudtam elképzelni mi történt. Pár perc múlva a kamion megállt. Hallottam, ahogy az ajtót nagy hanggal eltolják. Éjszaka lehetett. Valaki fellépett a kocsira, majd lassú léptekkel közeledett felénk. A köpenye suhogott utána. Aki eddig magához ölelt, szorítása enyhült. Nem mozdultam. A köpenyes elénk ért, majd felhúzott a földről. Levette a szememről a kendőt. Rövidre vágott haja volt, csak egy kis lófarkat hordott. A szeme világoskék, az arca fiatalos. De fehér, sápadt volt a bőre, kezének érintése pedig hideg. Kinn a kocsi ajtajánál sötét, szintén köpenyes alakok sürgölődtek, és láttam, hogy a ládákat emelik le csörlők, és láncok segítségével. Körbenéztem, és ekkor megpillantottam, azt a ládát, ami az út során csúszott felénk. Ott állt tőlünk alig pár méterre. Láttam, hogy valaki tartja. A lábával! Az az alak tartotta, aki tartott egész úton, és a jobb lába ki volt nyújtva, és tartotta. Nem láttam tisztán az arcát. Még mindig csak ült. Váratlanul belerúgott a ládába, ami hatalmas erővel csúszni kezdett a többi láda felé. A ládák sorainak ütközött, és amit éppen leakartak emelni ládát, annak az oldala kinyílt, és hordók százai kezdtek el kigurulni belőle. A köpenyesek csak gyorsaságuknak, és figyelmüknek köszönhették, hogy az összes hordót el tudták kani. Az a köpenyes, aki ott állt mellettünk, vigyorogva megcsóválta a fejét. Rekedtes hangon szólalt meg:
- Ha a szállítmányunkat megtizedeled, nem hiszem, hogy kedvelni fognak különösebben. Nem ajánlott, hogy így viselkedj, barátom.
Az alak felállt, és ekkor láttam, ki volt az, aki eddig ölelt egész úton. Egy Vérfarkas!
Fülei kikandikáltak állig érő, barna egyenes hajából. Borostás arcán itt-ott hegek voltak láthatók, a szemei vésztjóslóan csillogtak. Fekete színű szeme volt. A farkasfarka fekete színű volt, középen egy ezüstös csíkkal. Körmei fekete színűek. Mély, erőteljes hangon szólalt meg:
- Ti meg jobban biztosíthatnátok az utasaitok védelmét. Ezek után ne csodálkozz, ha tönkre teszem a rakományt. Különben is. A fajtátok semmire sem tud vigyázni, láthatod!
- Több tiszteletet barátom! - mondta a köpenyes hangját lehallkítva - Mások is hallják amit mondunk!
- Köpök a többi vérszívóra! - majd a földre köpött.
a köpenyes megrázta a fejét, majd felém fordult.
- Indulhatunk? - kérdezte mosolyogva.
- Hová? - kérdeztem vissza nyugtalanul.
- Majd meglátja.
- Ez az a kiscsaj, akiért annyira odavoltatok? - kérdezte a vérfarkas engem végignézve. - Hát nem valami nagyszám. Ha nem vagyok, a láda tuti agyonnyomta volna.
- Még fiatal, sokat kell tanulnia. De kérlek, ne becsüld alá. A sikátorban kellett volna látnod. A benne élő vámpír számunkra Nagyon Értékes!
A vérfarkas nem felelt, csak megrántotta vállát, majd elindult a kijárat felé.
- Kösz, hogy elhoztatok. Na csá!
Azzal leugrott a kocsiról, majd bele vetette magát a sötét éjszakába. Még megköszönni sem volt időm, hogy megmentett. Némán, elgondolkozva néztem utána.
A köpenyes csendesen nézett rám, majd köhintett egyett. Felé fordultam.
- Ki vagy te? - kérdeztem.
- Majd meglátja - mondta elvigyorodva, és mielőtt bármilyen mozdulatot tehettem volna, egy különös injekciót belém bökött.
A világ elsötétült.
(folyt. köv.)
|
