Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/139938
|
interjú.. :$
A LEGTEHETSÉGESEBB RÍMFARAGÓ
Interjú Sütty-sütty-sütty-vel, az augusztusi tehetségkutató győztesével
http://mail.google.com/mail/?ui=2&ik=636bbd0c17&view=att&th=1236dd4948ba7667&attid=0.1&disp=inline&realattid=file0&zw
Egy karavánvezető szemében minden karavántag egyforma kell, hogy legyen – én mindig igyekeztem is magam ehhez tartani. Ám időről-időre mindig jön a „nyájból” valaki, aki mégis egy kicsit más, egy kicsit kedvesebb… Ha megkérdeznék, most éppen ki az, gondolkodás nélkül rávágnám Liza nevét! Ebből a lányból árad az visszafogottság, szerénység, az intelligencia és a jóság. Ő az, aki nem csak az én szívemnek kedves: nem akad Tevékeny Teve, aki ne kedvelné őt. Meg is van rá az okunk: abban a pillanatban, ahogy aug. 18-án feloszlattuk a TTK-t, ketten is újra indították – az egyik ártó szándékkal, lelketlenül az iránt érdeklődve tőlünk levélben, mit kell tennie, hogy majd az ő karavánjában is annyian legyenek; a másik pedig Liza – aki nekünk csinálta: arra várt, hogy átadhassa tapinak vagy Hópihusnak a vezetést, és újra éljen a TTK. Az már csak hab a tortán, hogy tiszta szíve mellett még nagyszerű rímfaragó is – az új TTK legtehetségesebbje, az augusztusi tehetségkutató győztese!
- Szolid, csendes lány vagy, nem tolakszol soha előtérbe, mégis úgy hozta az élet, hogy mindenki ismeri tevéd nevét. Most hadd ismerjünk meg téged is, Sütty gazdiját!
Most leszek 11.-es. 12. lenne, csak ugye volt 0. is a két tannyelvű miatt. Hát, sajnos, a tanulmányi eredményem lehetne fényesebb is, főleg ahhoz képest, hogy amennyit tanulok. Szeretem a németet, a magyart, és még a tesit is (ha épp nem hátrabukfencezni meg ilyesmiket kell!). Ami a nagy "ellenségem" az a töri, ezt az súlyosbítja, hogy németül tanulom - de boldogulok vele. Ja, és a kémiát sem szeretem!
- Két tannyelvű iskolában helytállni nem lehet könnyű – nyilván sok-sok tanulással jár. Rád fért hát a nyár, egy kis pihenés. Hogy telt, mivel töltötted?
- Azt hiszem, ki merem jelenteni, hogy ez volt életem eddigi legjobb nyara (kopp-kopp-kopp, mert ugye a jó dolgokat mindig le kell kopogni - ezt jegyezzétek meg!) Nyáron gyakran találkoztam barátokkal, dolgoztam a Tesco-ban, voltam apukáméknál, és persze sokat voltam a barátommal.
Egyébként szabadidőmben nagyon szeretek olvasni (csak sajnos suli időben nem igazán van rá időm), szeretek még netezni (naná!) és persze azon belül tevézni. Amúgy szégyellhetitek magatokat, mert mielőtt beléptem a TTK-ba, épp kezdtem "kigyógyulni" a netfüggőségből, de most 100%-ig visszaestem! Sajnos tv-zni is sokat szoktam, és még azt sem mondhatnám, hogy valami értelmeset néznék (többnyire MTV).
- Egy korod-béli lánytól már muszáj megkérdeznem: szerelem?
- Van! Már lassan 5 hónapja vagyunk együtt a barátommal. Az interneten ismerkedtünk meg és nagyon jól megvagyunk, és nagyon szeretem!
- Említetted a tevézést: mióta tevézel, miért kezdted el?
- Már több mint egy éve tevézek… azt hiszem, már korábban is voltak tevéim, de elpusztultak… Igazából csak úgy eszembe jutott, hogy jé, ilyen oldal is van…
- Hogy akadtál a TTK-ra, miért léptél be?
- Ugye nekem másik tevémnél van egy saját karavánom - így a karavánvezetők fórumán találkoztam anno tapicskával és Hópihussal, akiket nagyon rendes, tisztességes embereknek ismertem meg (igazából máig nem tudom pontosan, mikor melyikükkel beszéltem :D ). Miattuk is, és azért is mert sokan mondták, hogy jó a karaván, egy idő után nagyon kíváncsi lettem, csináltam még egy tevét, és beléptem.
- Lettek-e itt barátaid?
- Hát, azt hiszem, mondhatom, hogy lettek... sok emberrel megismerkedtem az elmúlt hetekben, főleg a feloszlatás után, és közben, meg előtte pár nappal; sokakkal jól elbeszélgettem már. (Aki a barátomnak érzi magát tegye fel a kezét!) Amúgy elég szigorúan veszem a barátság fogalmát, de nagyon megkedveltem pár embert - nem mondok neveket!
- Hogyan élted meg, mikor feloszlottunk? Miért jöttél vissza az új karavánba? És főleg: mi vezetett, mikor megcsináltad az új karavánt?
- Hát az nagyon rossz volt! De tényleg! Egyszerűen ültem a gép előtt és arra gondoltam, hogy ez nem lehet igaz, biztos lehet tenni valamit, egy ilyen jó karaván nem szűnhet meg csak úgy pikkpakk!
Épp ezért először felmentem a chatre és csináltam egy TTK-sok ide szobát, hogy megkérdezzem a többi Tevékeny Tevét, mit gondolnak arról, hogy létrehozzuk újra a karavánt? Abban reménykedtem, hogy ha összefogunk, és látjátok, hogy mennyi teve lép be, és tart ki a karaván mellett, talán újra az élére álltok majd - és így is lett (szerencsére). Egyszerűen nem szűnhetett meg! Tudjátok, van az LGT-nek egy olyan dala, hogy "nem adom fel, míg egy darabban látsz"…
- Fel sem merült benned, hogy megtartod magadnak az általad létrehozott TTK-t?
- Nem szándékoztam megtartani magamnak, mert egyrészt nélkületek nem lett volna ugyanaz, másrészt a másik karavánomban már rájöttem, hogy nem vagyok jó vezető - egy idő után lusta vagyok rá, hogy megcsináljam a játékokat, aztán hónapokig nincs semmi. Szerintem, ha nem veszitek át, lehet, hogy egy ideig csináltam volna, de aztán átadtam volna valami vállalkozó kedvű, megbízható embernek.
- Térjünk át arra, ami miatt eredetileg beszélgetünk: a tehetségkutatóra. (Még mielőtt bárki fejében megfordulna, hogy esetleg „protekciós alapon” nyertél, leszögezem: messze a te döntős versed volt a legjobb! Végig, amíg fel nem töltötted, biztos voltam benne, hogy Ormi lesz a győztes, az ő versét nem lehet felülmúlni – és akkor tetted fel te a tiédet…) Számítottál rá, hogy megnyered?
- Igazából reménykedtem benne, hogy az utolsó előtti, vagy utolsó fordulóig eljutok, de valahogy nem gondoltam arra, hogy megnyerem. Kíváncsi voltam, hol vagyok más emberekhez képest. Volt olyan, hogy annyira nehezen jött az a bizonyos szikra, hogy azt hittem, vége, nem fog menni, de aztán végül csak összejött…
- A többiek versei hogy tetszettek?
- Nagyon jó kis versek voltak, tényleg! Gratulálok nekik! Volt ugyan olyan, amit elég erőltetettnek éreztem, de amelyiken látszódott, hogy szívből szólt, az nagyon tetszett! Egy versen érezni lehet ezt, és ez a lényeg.
- Családodat, barátaidat beavattad-e, hogy nyertél; ha igen, mit szóltak?
- A barátom végigkísért az egész versenyen, ezt úgy értem, hogy sok verset náluk írtam, és csomószor hallgatta tőlem, hogy írnom kell egy verset. Ő biztatott, és a vele való együttlétből merítettem ihletet. Ő is velem izgult ma este, hogy megnyerem-e - szóval neki mondtam el először. Aztán anyukámnak, aki igazából addig nem tudott az egészről, míg meg nem nyertem. Meg az egyik barátnőmnek is mondtam már
- Készültél valahogy, vagy csak úgy jöttek a versek? Egyébként írtál már máskor is verset, netán nyertél már az iskoládban hasonló versenyt?
- Nem készültem, szerintem erre nem is nagyon lehet... az vagy jön, tiszta szívből, őszintén, vagy nem. Nálam úgy van, hogy ha nincs elég érzelmi hatás, akkor nem jön. Sok verset írtam már... de igazából eddig nem gondoltam volna, hogy így, hogy megmondják mi a téma, is tudok írni - eddig mindig csak magamtól írtam, ami jött.
- A következő tehetségkutatóra, a történetíróra is nevezel majd?
- Megpróbálkozom vele. Történeteket is szeretek írni, talán nem annyira, mint verset, az biztos, hogy nem olyan gyakran írok. majd kiderül, hogy menni fog-e.
- Van itt még valami, amiről érdemes beszélnünk: a cseten te vagy az egyetlen, akinek állandó adminja van, míg a többieket havonta váltjuk majd. Éltél már az adminoddal, volt már arra szükség, hogy kirúgj valakit? Ha igen, miért?
- Nahát, ezt eddig nem is tudtam, azt hittem, én is "váltódok" majd - hát köszönöm! Egyszer rúgtam ki valakit, amikor az volt a feladat, hogy bizonyos karaván tagjait rúgjuk ki. Akik miatt feloszlott a TTK, azokkal nem fogok kesztyűs kézzel bánni, de amúgy elég "békés" vagyok szerintem, nem rúgnék ki valakit "csak úgy", különösebb ok nélkül.
- Hogyan képzeled az életedet 10 év múlva?
- Húha... tíz év múlva... Szeretném, ha lenne egy jogász diplomám (most épp az a cél... de valószínű, hogy ez még változni fog)... De igazából nem tudom… Mit kertelek - legjobban azt szeretném, ha már férjnél lennék, és lenne egy-két gyerekem; én már csak ilyen maradi vagyok!
- Van-e még valami, amit szeretnél elmondani?
- Még azt szeretném elmondani, hogy nekem is "szívügyem" ez a karaván, és örülök, hogy tag lehetek! És sajnálom azt, hogy pár ember elégedetlensége miatt egyszer feloszlott. Lehet, hogy ők boldogabbak lettek, de ezzel kb 2.000 másik embernek okoztak szomorúságot.
Remélem, nem adtam túl hosszú válaszokat, mert így visszaolvasva... hát, elég bőbeszédű voltam, és még most is csak írok és írok …
Sose gondoltam volna, hogy egyszer én is "interjúalany" leszek, és most nagyon ürülök!
Remélem, még nagyon sokáig megmarad ez a karaván, és 10 év múlva még a gyerekeimnek is lesz itt tevéjük!
- Elárulok neked valamit: ha most történetesen nem te nyerted volna meg a tehetségkutatót, akkor is „interjúalany” lettél volna ebben a hónapban! Amikor elterveztük ugyanis a szeptemberi szám tartalmát, egyértelmű volt, hogy abban neked helyed van, meg kell ismernünk azt a lányt, aki újra indította nekünk, Tevékeny Tevéknek karavánunkat! És most, hogy megismertünk, bátram kijelenthetem: büszke vagyok rá, hogy közénk tartozol!
A döntős vers:
Szenvedéseink, vagy más néven az iskola
Véget ért a nyár,
Az iskola újra vár.
Vettünk már új füzeteket,
Fizettük a tankönyveket
Már készen áll a toll a táska,
Hamarosan izzadhatsz tesiruhába'
Jönnek a szigorú tanárok,
S ki tudja, még mi vár rátok.
Egyes, kettes, hármas,
Te tartod érte a hátad.
De jön talán az ötös, négyes,
Nagyobb meglepetés nem is érhet.
Éjjel-nappal csak tanulsz,
Egy kis pihenés talán a busz.
Szívesebben neteznél,
Tv-t néznél, pihennél.
De nem lehet, hajtani kell!
Mindennél főbb most a siker!
Hisz te is tudod, sokan mondják
Az "ősök" a szádba rágják:
Ezen múlik most a jövőd!
Ne add hát fel idő előtt!
Új erőt gyűjtesz szombaton,
Ezen a szép, nyugis napon.
Hogy kibírd újra a jövő hetet;
Azt a dolgozatot miért kellett...?
Örökös rohanás az életed,
De rég mondtad: nyár, ég veled!
Vágyakozva gondolsz a jövő nyárra,
Mikor nem kell gondolnod tanulásra.
Minden nap az órák után
Csak kiürülten bambulsz bután.
De menni kell a menzára
Örömmel gondolsz a kajára...
Mily borzalom! Zöldborsó!
Már a szaga is borzasztó!
Az ebédről ennyit;
De a délutáni duma már vár kinn!
A barátaid csak beszélnek, és beszélnek,
Te pedig fáradsz: itt a véged.
Aztán már meg se szólalsz,
A végén csak bólogatsz
Kis idő múlva fáradtan,
Letörten és kifacsartan
Hazaérsz
De szenvedésed még véget nem ért.
Anyukád s a család visít:
Tanulj, tanulj!
Nehogy egyest kapj, jujj!
De téged már az sem érdekelne,
Ha a napló életre kelne
Semmi másra nem vágysz, csak pihenésre
Megnézed, mi megy a tévébe'
Nyugodtan nézed fél óráig,
De hirtelen anyukád terem itt
S ordít, hogy: tanulj, tanulj!
Nehogy egyest kapj, jujj!
Bemész a szobádba tanulni,
Bár alig bírsz vánszorogni,
Előző este is hiszen,
Rengeteget tanultál, igen.
Hisz ma egy dolgozat volt,
Minden diák vagy kettőig tanult.
De azért leülsz,
Csak aztán álomba szenderülsz
A könyv felett
Felébredsz: mennyi idő lehet?
Már kilenc is elmúlt…
Hurrá, megint sokáig tanulsz..
Éjjel egykor aztán befejezed,
Közben gondolkodsz: ez kellett neked?
Elalszol, másnap reggel felkelsz,
Rögtön a buszon termesz,
És az egész kezdődik elölről
Míg a szombat el nem jő.
|
