Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/15145
|
A ház
Hiányzik a főutca a Kossuth Lajos út. 31. A zöld kerítéssel körbe vett házacska. Annak fehér falai. A két kis járda, ami bevezet az udvarba. A mellette futó rózsabokor. A kis terasz ahonnan ugráltam és nagyon félelmetes volt akkoriban. De szerettem ott játszani, mint, ahogy a nagy hintán olyan magasra hajtani, hogy elérjem a szárító kötelet hiányzik anya kiabálása a konyhából, hogy: "ne olyan magasra az ég szerelmére!" Hiányzik a sárgabarackfa ahova mindig felmásztam a magasban rejtőztek a legszebb gyümölcsök. Hiányzik a padlás, ami mindig olyan misztikusnak tűnt és annyi kacat volt ott, hogy órákat töltöttem a sötétben, még ha néha sikoltozva rohantam is ki a zajok miatt. Szerettem találni valami "kincset"amivel aztán napokig eljátszottam. Hiányzik, az orgona, aminek nyílása a tavaszt jelentette és mindig azt vártam, hogy liluljon. Hiányzik a homokozó ahol a leg tutibb várak épültek vizes árokkal, ahonnan olykor undorító gilisztákat mentettem ki. Hiányzik az udvar minden egyes kis része a csap, a garázs a fáskamra a hosszú bicikli pályám. Szerettem ülni a kerítés tetején, a kőoszlopon és csak nézni az arra száguldó autókat néha izgalmasabbá tenni játékkal. Volt, hogy számoltam a piros autókat vagy a buszokat. Hiányzik Balázs akibe szerelmes voltam és a szemben lévő házban lakott és a kerítésen csimpaszkodva néztük egymást miközben egy főutca választott el minket. Szerettem a kiskertet, ami tele volt sok-sok virággal hiányzik, mert oda bármikor el tudtam bújni, ha valami bántott és néztem, hogy mi történik a szomszéd vendéglőben a kerítésen túl. Hiányzik a hátsó udvar ahol mindenféle állat volt, kecske, disznó, kacsa, kutya, liba, tyúk.. emlékszem mikor bábszínházaztam a kacsáknak és élvezték, azt is mikor mesét mondtam nekik mielőtt behajtottam volna őket az ólba. Azóta nem eszek kacsahúst. Egyetlen rajongóimat nem eszem meg. Hiányzik Cézár aki mindig hűséges őrzője volt a háznak és a két virgonc puli kutya : Tiká és Bundi. Hiányzik a hátsó nagykert, amire már alig emlékszem. Benne a sok zöldség gyümölccsel a nagy fólia ahol fura szag volt és mindig meleg. Szerettem kijárni a kert végébe ahol sárkányt eregettem mikor nagy szél fújt és néztem az ott elmenő vonatokat. Hiányzik az ott csordogáló patak, ami néha kiöntött a kertig a nagy esőzések után. Szerettem a házat, a szobát ahol mindig énekeltem és ugráltam az ágyon. Hiányzik a konyha ahol narancssárga kredenc volt és a piros rádió is nagyon hiányzik. Szerettem a hátsó szobát és ott játszani egymagamban órákon át. Hiányzik a hátsó fürdő amit nem használtunk és féltem bemenni ritkán jártam oda mert ott aludt a sárkányom és féltem tőle, de most még is annyira hiányzik. Hiányzik az illat a biztonság, amit adott hiányoznak az emlékek, hiányoznak a barátok. Fáj, hogy lerombolták még mindig fáj pedig már nyolc éve csak a zöld kerítés bizonyítja, hogy egyszer ott állt. Utána rengetegszer álmodtam vele és reméltem mikor még csak eladtuk, hogy egyszer vissza mehetek, ha csak egy kicsit arról álmodoztam, hogy a bérlők megsajnálnak és beengednek AZ ÉN HÁZAMBA ami már az ő tulajdonuk volt. De sose engedte meg senki, hogy visszatérhetek és egyszer csak eltűnt romba dőlt az egész minden az emlékek a főúti fehér házacska és annak fehér falai. Mindig elsírom magam, ha rágondolok, vagy ha elmegyünk a zöld kerítés mellet ahol most reklámok lógnak most is sírok mindig sírok hiányzik..!
|
