Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/250835
|
Liar, Liar...
http://www.youtube.com/watch?v=EPM5dhwHw6o
Liar, azaz hazug, áruló. Tök jó.
"Liar, Liar, Don't cry on my shoulder..."
Mintha saját magamnak mondanám. Egyik felem az áruló, a másik az elárult. Idegesítő. Az elárult fél szeretnék lenni inkább, mert azt el tudnám fogadni. Sokan elárultak már. De egyelőre az nem megy. Vagy, mintha Sarra mondaná nekem. Csak olyan dolgokat mondott tegnap, amiket magamtól is tudtam már, csak szembesített az igazsággal. Nem, ez sem igaz, én is rájöttem már hamarabb.
Jennyvel hallgattuk mindig ezt a számot... Meg voltunk őrülve Christina Grimmie-ért. Hm, Jenny. Próbálok eligazodni az emberekkel való kapcsolataimon, de valahogy nem nagyon megy. Jenny. A múltkor olyan jól elbeszélgettünk! Érdekes. Tudom, hogy megértjük egymást. Tudom, hogy ő is pont úgy olvassa a "13 okom"-at, ahogy én olvasnám, ha meglenne. Vagyis hasonlóan. Valami mégsem stimmel, bár úgy éreztem, kezd összeállni...
De az utolsó nap nagyszünete az jó volt. Bent ültünk a töri teremben, Jenny, Bence, Betti, Niki, ALi, Nóra, Sarra... Azok, akik mindannyian szeretjük a zenét, és kiselőadást rendeztünk. Jenny elkezdte énekelni azt a rocktáboros dolgot. Elkezdtünk dumálni a dalokról, a versírásról, aztán beszállt Bence is. Nóra meg furulyázott. Együtt énekeltünk, úgy mindenki, az osztálynak az a része, aki a zenét szereti. Akkor tudtam úgy érezni, hogy minden oké, és minden jól alakul majd.
Ha-ha. Na, ennyit az elhatározásomról, hogy nem hagyom, hogy a divatzene-buzik elbasszák az életemet. Höhh. Már elbaszták, mire ezt eldöntöttem.
De azér tmégis... Ahogy ezeket írom, mégis az az érzésem, hogy jó lesz minden. Majd. Egyszer. Remélhetőleg ez még jövő szeptemberig bekövetkezik. Nem tudom, mi ad okot még reménykedni, de reménykededk.
JÓ volt az a tegnapi besdzélgetés Gáborral is. Segített. Sokat. Nagyon sokat.
Igaz, a nap még mindig úgy kezdődik, hogy fölébredek, és hisztizek vagy egyx órán át. De átlátom, hogy ez mennyire hülyeség. Történhetne valami, ami elküldene a depresszióba. ha volna valéami, a fene se foglalkozna többet divat-buzikkal... Persze volt is, csak nem tudtam figyelembe venni. Jesszus, olyan leszek már, mint valami pszichopata állat. Júj. Mostanában olyan hangulatom van, hogy gyilkolászós könyveket olvasgassak. Szép gondolat, nemde?
Amikor az ember lát még magában valami fantáziát, hogy újra önmaga lehessen, akkor a környezete nem engedi, mert éppen a legjobb barátnőd kocsijában ülsz, vagy az unokaöcséd nappalijában a kanapén, és tévét nézel.
Lelki-mazochista. Ezt tegnap így eldöntöttük Gáborral, hogy ez vagyok én.
El akarok költözni. Azt mondják, új életet kezdeni új helyen kell. És szeretném, mert komolyan nincs már miért ittmaradni. Talán még Jenny, ha jól alakulnak a dolgok.
Meg egyébként is. Ránézek a falra, a Kurt Cobain poszteremre, vagy a ROCK'N'ROLL NEVER DIES, AND NEVER TOO LATE TO LIVE YOUR LIFE-ra, amit egy gyönyörűszép délutánon írtam fel tavasszal a falra, az jut eszembe, hogy :"ez nem te vagy!". Mintha ezt üvöltenék a képembe.
Pedig semmi mást nem szeretnék jobban, mint hogy újra az legyek. Pfff. Nem tudom, hanyadszorra írom már ezt le ide. Azt se tudom, hogy minek írom ide, mikor ez mindenki számára elérhető napló, és még akkor is megmaradna egy jó darabig, ha eltűnnék, és meghalna a tevém. De nem tehetek róla, nincs most naplóm, és muszáj írnom. Muszáj... Egyszerűen... Nem tudom. Csak imádkozni tudok érte, hogy senki ismerős ne fedezze fel. nem tudom, mi lenne, ha még az utolsó gondolataimat is elvennék. Jippííí, önsajnálatból ötös. De tudjátok mit, én már leszarom ki mit gondol. "SHUT UP FUCKIN' WORLD!"
UTÁLOM ezt az életet. Jobban, mint tavaly. Sőt, ami azt illeti, visszasírom azokat a depressziós éjszakákat. Tamás. Most még pofátlan is vagyok, mert jogom nem volna hozzá, hogy így írjak róla, legalábbis nyilvánosan. De még nem nyilvánosan se nagyon volna. De sokmindent csináltam már, amihez nem volt jogom. Betegre aggódni magamat sem volt jogom. Nikit lecseszni sem volt jogom. Semmihez nem volt... Fú. Basszus. Ha ezt egyszer valaki meglátja... Csak addig fog érdekelni, amíg nincs vége az énenk. Mármint, a tanévnek. Utána már komolyan leszarom az ittenieket, felőlem azt gondolnak, amit akarnak, és komolyan új életem lesz. Esetleg Jenny, akivel tartom a kapcsolatot, ha jól alakul minden. És Sarra, aki igazán hiányozni fog. Meg... Na jó, a többiek is.
Mindek írom ezt... Jesszus. Na, két lehetőségem maradt a probléma megoldására. Vagy szépen elfelejtem ezt a baromságot, és élem tovább az életem, kezdve azzal, hogy elkezdek pop-zenészeket hallgatni, mármint akiket szeretek, Anastacia, Christina Grimmi & Aguilera, Jacko, stb. Vagy depresszióba vonulok erre az évre, aztán majd szeptembertől új suli, és újrakezdek mindent. Szép kilátások. ha van rá esély, az elsőt válaszatnám.
Na mindegy. Tudom, azt hiszitek, csak önsajnálatból írok ennyit ide erről a hülyeségről. pedig csak muszáj írnom. Befogom a pofám, ha lesz újra naplóm. Addig csak TC-s naplóm van, és őszintén nem érdekel, ki talál rá, vagy ki nem. Végeztem velük, mostmár tényleg. Elegem volt.
Na, ennyi. befejeztem mára ezt a szánalmat, mait itt művelek. Abszolút nem ezt akartam írni. Mindegy.
Csak elkezdek valami meditálós-dolgot, vagy valamit . xd. Elkezdek újra írni. Remény, hit, érzés. A reményből hit lesz, a hitből tisztelet, a tiszteletből elmélet, az elméletből életérzés.
AZt is tudom, miben kell reménykedni, amiben utána hinni kell, és aztán tisztelni. Lehet, hogy tényleg kezdek megőrülni. De ez még belefér.
Lelki-mazochista búcsúzik mára =D
Köszöntem...
|
