Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/250835
|
2012-11-17
Fúúúhh, de rég voltam már itt.... Szegény kis tevém majdnem belepusztult.... Na, de mostmár aztán nem hanyagolom el ennyire :D
Pedig a héten lett volna időm írni, de úgy igazán. Pszichológiai okok miatt kiírtak a hétre. Hétfőn pszichológus. Remek.
HA ő is azt mondja majd, hogy ez csak amolyan "tini-hiszti", aminek a legtöbben nevezik, felkötöm magam. Bár az lenne! NA jó, lehet. MIndegy.
De egész héten szól itthon a Classic, aminek kifejezetten örültem :D Most olyan furán érzem magam. Ismerős ez az egész. Klasszikusokat hallgatok, az egész házban sültkrumpli-illat van... Na, nosztalgiázzunk! :D Ez olyan, mint mikor kicsi voltam, ültem itt a szobámban hétvégenként, és rajzoltam, vagy Simseztem, vagy csak énekeltem a My Heart Will Go On-t, egyébként ez utóbbi szörnyen idiótán hangzott, úgyhogy utána áttértem Cascada-ra, meg a Groove Coverage-re... Én nem akarom leszólni, egyiket sem, de azért kiénekelni mégiscsak könnyebb volt, mint Whitney Houston-t.
Lehet, hogy most megint elkezdek rajzolni valamit.
Oh, God, de félek a hétfőtől. Ugyanakkor reménykedek is benne. Nem tudom, néha könyvek szereplőit képzelem a valóságba. Például, mennyire örülnék, ha az a pszichológus történetesen Dr. Jac Decker volna.... :D Hú, de imádom azt a könyvet. Állati érdekes, hogy bár nem létező személy, van benen valami, amitől automatikusan megbíznék benne. Ehelsett holnapután odavisznek egy teljesen ismeretlen nőhöz, és még azt sem tudom, mit fog mondani, vagy hogy én mit fogok. Lehe,t hogy befolyással lesz az egész életemre. Akármit megtehet velem, szóval addig is lélekben erősítem magam! :D
Fantáziálgattam róla, hogy majd megmondom neki, hogy azonnal rájövök, ha manipulálni próbál, mármint, ha olyan irányba próbál vinni, amit én nem szeretnék, mert én is pontosan ugyanúgy gondolkodó emebr vagyok, mint ő, kettőnt közt csak annyi a különbség, hogy több ideje volt gondolkodni és tapasztalatot gyűjteni, és, hogy pszichológiát tanult az egyetemen. Legalábbis, remélhetőleg xD Na jó, lehet pesszimista vagyok. De a legtöbb felnőtt úgy gondolja, egy 14 éves lánytól egészségtelen, vagy milyen, ha ennyit gondolkodik, és ennyire nincs kedve a többiekkel bulizni menni. Mert a pszichológus a ormálisokat gyógyítja ki az elmebajból, é s nem az elmebajosokat a normálisságból. H amegöli bennem az abnormalitást, szürrealizmust, és Rock'n'Roll-t, az elméleteimet, gondolataimat, és világnézetemet, eskü, hogy felkötöm magam. Na jó, jobban is reménykedhetnék.
Na de várjunk csak! Miér tis kéne? Egy ember vagyok, akit értek már csalódások a saját szeretteivel kapcsolatban is... Miért kellene lazán megbíznom egy idegenben? Még ha pszicho-doki is az illető?
Remek. Remélem, nem akarja "rendbetenni az életemet", mert pontosan tudom, hogy mit jelentene ez az ő szemszögéből nézve, és én nem akarom, hogy megölje a szürrealitásomat. A fájdalmamat. Engem. Én ilyennek születtem. Csendesnek, gondolkodónak. Szeretek gondolkodni, és azt várom tőle, hogy a gondolkodásomat és a csendemet adja vissza. Én szerettem naiv lenni, szerettem csalódni, szerettem tapasztalni dolgokat, szerettem úgy élni... NEKEM. AZ. KELL. VISSZA. É skész. Ennyi. Ha ő nem így gondolja, többet el se megyek. Nem akarok még ellene is harcolni. AZ úgy sok volna.
Na, de később még visszatérünk erre. Most egyelőre élvezem a sültkrumpliillatos házban, a Classic-kal eltöltött csendes, rajzolós délutánt... Még ameddig nem indulunk Pásztóra.
Na, szép napot mindenkinek! :)
Köszöntem...,
|
