Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/266029
|
1. Fejezet: Egy hideg vadászat
Az íj megfeszült. Az alak visszatartotta a lélegzetét, hogy a teste se mozogjon. Várt egy másodpercet, majd kilőtte a nyilat, ami a távolban álló medve farát találta el. Az állat felbőgött fájdalmába, hangja az egész erdőt megrengette. Megfordult és dühösen neki indult támadójának, lábait gyorsan szedte az óriási hóban.
- Ide a dárdát!- Adta parancsba az apródjainak a támadó. Az ifjak amilyen gyorsan tudták, oda adták a fegyvert. A harcos támadó állásba állt, az apródokat hátrébb küldte. A medve szélsebesen felé közelített. De ő csak várt és várt. Mikorra a felbőszült állat már készült volna rávetni magát, elhajította a lándzsát, ami a medve nyakát találta el. A szerencsétlen lény elvesztette az egyensúlyát, majd arcra esett a hóban, és mozdulatlan maradt. A merénylő oda lépett hozzá, és elvágta az állat torkát.
- Trokon, Agari! Segítsetek elvonszolni ezt az állatot a szekérig! A többiek meg pakoljanak össze, és készítsenek mindent elő az indulásra. Elég volt ennyi medve mára. – A két apród kötelesség tudóan hajtotta végre a Medveölő parancsát. Mihelyt oda értek megemelték az állatot, és a szekérhez vitték, majd feldobták rá. A Medveölő levette a szekérről, a bundáját, és összehúzta magát. Az apródjaira nézett, kiken vékony bunda volt, és látszott rajtuk, hogy fáznak.
- Rosszabb idő nem is lehetne a vadászatra. De muszáj volt megejtenünk. Ritka hideg tél lesz, és szükségünk van a bundákra. Később csak rosszabb lenne. Ne aggódjatok, kaptok ti is, egy hatalmas szőrmét. No de elég a csevejből. Trokon vezesd a szekeret haza. A többiek meg pattanjanak fel de tüstént. Mindjárt besötétedik. Nem jó este az erdőbe lenni. – Az ifjak felpattantak mindegyszálig. A fiatal Agari a Medveölő mellé ült, a szekér végébe. Amint elindultak, el kezdett szálingózni a hó. A Medveölő jó szokásához híven ezt se hagyta szó nélkül
- Fiaim, úgy tűnik az Isten nem a mi pártunkon áll ma. No, de nem is ez a lényeg. Érdekelne engemet, hogy mihez kezdtek magatokkal, mihelyt kikerültök a szárnyam alól. Lassan betöltitek a 21. életéveteket. Kíváncsi vagyok, egy ilyen idős nemesnek, mi jár a fejébe. példának okának kezdhetnéd te, Csecsenyész. – Csecsenyész a leggyöngébb alkatú apród volt. Ha tehette kimaradt az erőnléti edzésekből, illetve a küzdelemből. Talán alkatának is köszönhető volt, hogy nem szerette a megterhelő feladatokat. Az átlagnál kicsit kisebb, pocakos alak volt, kin nem látszott semmi izom. Ennek ellenére kötelességtudó volt, és mindig segítette a társait. Nem egyszer öltötte magára az áldozati bárány szerepet.
- Háát.. Jó. Gondolom tanítóm észre tetszet venni, hogy nem vagyok egy harcos lélek. Soha nem is értettem hozzá igazán. Úgy érzem a 21. életévem betöltével haza megyek, a családi birtokra, és a szüleimmel együtt fogom a birtokot növelni. – a mondat vége teljesen lehalkult, és lehajtotta a fejét, mint aki szégyelné magát. A többiek nem tudták mire vélni a cselekedetét. A kellemetlen csendet maga a tanító törte meg
- Végülis … szép cél. Hidd el, jól teszed, hogy ha nem értesz a harchoz, kimaradsz belőle. Nem minden emberből lehet hős lovag. Mindenkinek más a végzete. Idővel te is rátalálsz. És te Belenusz?
Visszatérsz őseid mesterségéhez, a szobrászathoz? – Benelusz volt az egyetlen apród, ki nem nemesi vérű. Egyedül a tehetségének köszönhette, hogy a Medveölő apródnak fogadta. Tudása ellenére, nem akart apródnak szegődni. Az ősei mesterségét akarta tovább tanulni, ám a bíztatásukra, elfogadta az ajánlatott és csatlakozott a többiekhez. Tudását testi adottságai is jelzik. Széles vár, izmos kar, viszonylag magas ifjú.
- Nem. Azt tervezem, hogy katonai útra lépek. Amint befejeztem az apródságot, tüstént jelentkezek az ön légiójába. Azt hallottam az ön légiója a legjobb az egész birodalomban.
- Örömmel hallgatom jövőbeli terveidet. Jelentkezésed azon nyomban el fogjuk fogadni. Viszont, ha belépsz, egy új speciális kiképzésen kell átesned. Remélem átmész rajta. Kár lenne, ha nem sikerülne. No és az ifjú Agari? Kinek az apja a királyság egyik legnagyobb tábornoka? Édesapád helyébe lépsz, vagy tán más terveid vannak? - A beszélgetés közben kiértek az erdőből, és már a város közeli tisztásra értek. Amerre néztek, minden fehér volt. Ezalatt még a szél is feltámadt, jeges karmait kíméletlenül vájta a hazafele tartók arcaiba. Egyre sötétebb lett. A nagy kupac medve teteme össze vissza dölöngélt. Csecsenyész nagyon félt, hogy rájuk esik egy, és egyikük meghal. Az ifjú Agari a mestere kérdésén töprenget, mert igazán még ő se tudta rá a választ.
- Mester. Igazából még énsem tudom mi akarok lenni. Nem érzek semmi iránt elhivatotságot. És ez olyan rossz. A legjobb eséllyel a kiképzés után belépek apám légiójába, a VIllám légióba.
- Hm. Sok jót hallotam a Villámról. Apád is szeret külön kiképzést tartani az újoncoknak. Persze a légiójuk nem ér fel az enyémhez . No de se baj. Talán majd egy napon átveszed tőle az irányítást. Én is átvettem apám halálakor, a polgárháborúban. Nem volt egy zökkenő mentes esemény, de sikerült.
- Uram. Tudja az én szüleim csak egyszerű polgárok. Keveset tudnak erről a háborúról, nem is beszélve, hogy ők nem harcoltak benne. EL tudná nekem mesélni, hogyan zajlott ez az egész?- Szakította meg a csevelyt Benelusz. Medveülő összehúzta dús szemöldökét, majd kirázta a nagy szakállából a havat és felnevetett.
-Persze, hogy megtudhatod suhanc! Tudjátok ez az egész akkor tört ki, mikor én még csak a 17. életévemben jártam. Az egész úgy kezdődött, hogy a hajdani király, váratlanul meghalt, és egy fattyút hagyott hátra. Az öccse, élvén az alkalommal, megpróbálta magát megválasztani a nemesekkel, ám azok nem voltak hajlandóak. Visszavonta volna az egykori adókat, amelyek kifejezetten magasak voltak, és csak az átlag polgárokat súlytotta, a nemeseket adómentesek voltak. Ezt kívánta volna megszüntetni és egy egységes adó törvényt akart megalkotni, melyben a nemesek elvesztik a kiváltságaikat. Természetesen a nép mindvégig támogatta, ám a főnemesek inkább támogattak egy fattyú gyerek királyt, mintsem egy olyat, aki végett vetne az aranykoruknak. Az egész háború ott kezdte kezdetét, mikor az egykori király öccsét kizárták a fővárosból. A trónbitorló híveit összegyűjtve betört a városba, ahol elnyerve a nép bizalmát, a kastély ellen indult. A trónörökös alig tudott elmenekülni, a híveivel. A nemesek egy kormányzót választották a királyság déli részén, aki a kezébe vette az irányítást, és újjászervezte a hadsereget.
- De hiszen nem a király szervezte újra az egészet? Az én apám szolgált a polgárháborúban, és mesélte, hogy a király hetente üzelt a légiójának.- Vágott közbe Trokon, ki közbe helyet cserélt Csecsenyésszel.
- A királyi haderőt semmikép sem szervezte újra. Viszont tény, hogy késöbb már ő adta ki a parancsokat a különféle hadműveletekhez. Viszont addig a megválasztott kormányzó vezette a haderőt. Az újjászervezés után visszafoglalták a fővárost, majd egészen az északi határig szorították az ellenséget. Witmont városáig jutottak, ahol váratlan fordulatot vett a hadiszerencse. Az ellenség szervezettebben lépett fel és varázslókat bérelt fel. Ennek köszönhetően sikeresen visszaverték a királyi haderőt majd kiszorították őket északról. Innentől kezdve az egész egy állóháborúvá változik. Az apám Witmontnál halt meg. - elhalkult a mondat végére, majd maga búsan maga elé meredt. Az apródok nem is merték megszólítani a hatalmas termetű embert.
- És mi lett a háború után?- Végül az ifjú Agari megtörte a csendet.
- A trónbitorlót kivégezték, a lázadókat pedig börtönbe vetették. A királyság megint ott tartott, mint a Brutaliszk háború után, amit a királyunk nagyapja hozott ránk. Kezdek kételkedni, hogy létezhet egy egységes emberi birodalom. Mindig csak a háború..Bezzeg még a fejedelmek, a törzsek idején . Akkor nem egymás ellen harcoltak a népek, hanem harmóniában éltek a természettel, a varázslással. De ma már. Bah.- Horkant fel váratlanul. Az apródok nem akartak többet kérdezni. A beszélgetés alatt elérték a Medveölő birtokát. A birtokon egy hatalmas palota állt, körülötte pedig egy gyönyörű kert. A kertben a lámpák meg voltak gyújtva. Távolról gyönyörűen festett az egész, ahogy a lámpák fénye megvilágította a havat. A katonák fel alá őrjáratoztak a telken, a szolgák pedig a havat lapátolták el az útról. Csecsenyész leszállt a kapunál, és átadta a helyét egy őrnek. A többiek is leszálltak, és elindultak a palota felé. A palotának U alakja volt, a bejáratig vezető út mellet pedig hatalmas fák, és bokrok voltak. A U alak közepén egy hatalmas szobor volt, mégpedig a Medveölő ük apjáról, az első medveölőről. A szobor ezüst színű volt, jobb kezében egy csatabárt, bal kezével pedig álljt parancsolt, minden ellenséges lénynek. A szoborra medvebundát faragtak, a névre utaláskép, az alak arca pedig szintén szőrös volt. Hossúz haj, vastag szemöldök, hosszú dús szakáll. Le se tagadhatná a Medveölő, hogy a szobor az ősét ábrázolja a szobor, mert sokban hasonlít rá. A palota rideg, hegyi kőből épült, amit messze északról hozattak ide. A bejárati ajtó óriási volt, ám a nemes könnyedén berúgta. A zsákámynt közbe a szolgák szorgosan vitték a raktárba. Az ifjú Agari Trokonnal vissza tért a szobájába. Nem akarták zavarni tanítójuk nyugalmát a nagyteremben. A szobájukban rémesen hideg volt, de ez őket nem zavarta. Ledobátk magukról az átázott ruhát , felkapták a bundát, majd bebújtak az ágyukba és betakaróztak. Az egész testük remegett a hidegtől. Ám a hideg ellenére, el tudtak aludni a fárasztó nap után. Társaik is nem sokkal utánuk mentek lefeküdni, hogy felkészüljenek a holnapi nap kihívásaira.
|
