Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/50243
|
2005. február 5.
Egy mosoly ragyogja be a kedves arcot
Csak a Szerelem szed ily gyönyörű sarcot.
Csókot a szájra, szemet a szembe,
ott izzik szótlanul kedvesünk lelke;
bíborszín ragyogás, zafírkék szem,
a másikon aranykorona, úgy hiszem.
Tetük-lekük egy már az Örömhozóval,
s éltetik azt örök, hangos énekszóval.
Hogy csókot a szájra, szemet a szembe...
De nem mindenki hajlandó belemenni ebbe!
Két lélek oly hideg, akár a jég;
egymást keserítették szerelmükkel rég.
S mikor a többiek hódolnak a Halálnak,
ők a sötét, mély csöndben egymásra találnak.
Pusztulás lészen akkor a világ sorsa,
s a háborgó vég őket széjjelszórja.
Tűz és acél, kín és vér;
kérdik: mi az, mi ennyit megér?
Romlásban és halálban mérnék a bért
Egyetlen szerelmes csókunkért?
Kárhozat szálljon rá, s a Sötét úrra...!
Ki két vággyal lépett rá az útra,
egyik a csók volt, másik a csend,
melyet rettentő mágia teremt,
s mikor a kettő egyszerre célba ért,
lemondott kedveséről a hatalomért.
Egy mosoly torzítja a kegyetlen arcot,
a Halál mellett folytat immár harcot.
Csók volt a szájon, szem volt a szemben,
az izzás mégis elhalt gyászos küzdelemben;
nincs már több ragyogás, sötét a szem,
Aranyhajon nap-tükör többé nem terem.
Jég-lelkű lány jön, de nedves szemmel nézi,
ahogy volt kedvese a világot emészti,
s szól egy szót, majd még, hogy kettő legyen,
a két szó értelme: "Szeretlek, kedvesem!"
Sötét úr tornya dől, égő szemmel nézi,
szolgáit, világát egy nő hogyan igézi.
Új harmat hull a hamu lepte tájra,
de nincs már Sötét úr, nincs egy szolgája;
fiú lett belőle, gyermek ismét, hogy volt,
kinek szavára nem retteg élő, nem támad holt.
Lelkén foltot hagyott a rettentő tett,
de eltakarja azt új boldogság, mit teremt.
Mosoly ragyog be két gyönyörű arcot,
a Szerelem szed ily könnyű sarcot;
csókot a szájra szemet a szembe,
nyíltan hullik immár kezed a kezembe.
Zafír szem, aranyhaj már mit sem ér,
látásodra ismét tüzel bennem a vér,
Ám hangod na szálljon, könnyed se hulljon,
kívánd, vágyaimra feledés boruljon!
|
