|
akhos naplója
Akhos [50243 AL], gazdája akhos
2006-01-01
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/50243
|
2006-01-01
Évértékelő
Románc
Év elején nincs idő búra,
Kék szempár indul hódító útra;
Lágyan érint, szava szelíd,
Ám hogy uralhatod egy percre se hidd.
Ha megunt, elhagy kegyetlenül,
Te pedig a Sötétben ragadsz egyedül.
Megújulás
Régi és nehéz ez a teher:
Unom is már. Dobjuk hát el!
A lány teste ragyogásba borul,
A fiú pedig az Árnyakból kiszorul.
Síró Kút
Mily' kegyetlen, hideg világ:
Fájdalmat két embernek is ád.
Egyik könnyeit hullatja keservesen,
A másik szenvedésről beszél csendesen.
De mit gondolhatott a harmadik elme,
Ki az Éj szenvedését összeszedte?
Remény
Az írás kész, a papír betelt.
Rajta minden, mit eszem a múlt ködében lelt.
Ám csak a végső kérdést sugallja szívem:
Leszel-e valaha az enyém, Kedvesem?
Vadászat
Zsenge préda fölött csap össze a két vad;
Hegyek omlanak szét csapásaik alatt.
Az erősebb büszkén hirdeti: övé a tét!
Ám győzelme szüli a Sötétség Szívét...
Árnyékcsók
A fényes Hold jött hozzám az első csókkal,
S én loptam a többit, mint holmi tolvaj.
Féltem hát, s nem mertem kérdezni:
Üdvöm gyümölcsét miért ily könnyű leszedni?
Akarat
Be van hát teljesítve legfőbb vágyam;
A vizek vad hullámait évek óta álltam,
Vasakarattal fogtam be a szelet,
S noha nem tudtam, mindig nekem kedvezett.
A part feledteti velem az összes borút!
...Vagy csak most indul el egy hosszabb út?
Lét
Nincs több kín, szűnik a bú,
Csak a távol töltött idő szomorú.
Egy pingvin elől futok a Balaton habjaiba,
Mert ennek a madárnak a gatyámra fáj a foga...
Titok
Számra került a súlyos lakat,
Nincsen csók, s szólnom sem szabad.
A tiltást végül ő teszi semmivé,
S együtt megyünk ezután az emberek közé.
Az Első Folt
Titkos gyász úszik a levegőben:
Példaképem húnyt el öregedőben.
S mintha a múlt kísértetei játszadoznának,
A kék szemek néha magukévá aláznak.
Bál
Kezdődik a tánc, pörög a szoknya,
Mellette forog az összes dalos múzsa.
Szemeiben látom az öröm lángját;
Soha nem feledi dicső éjszakáját.
Kárhozat
Ledőlt az oszlop, hihűlt a tűz,
Hozzá immár semmi sem fűz.
A múltban sok dolog rejtélyben maradt,
Mint az orv tőr a fehér paplan alatt,
S a néma sötétségbe űz...
...De látom: felkelt már a nap!
|
Problémás tartalom jelzése
|
