|
Isti naplója
osy [33040 AL], gazdája Isti
2005. március 1.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/33040
|
2005. március 1.
Fejcsóva
formabontok…nemírok kb semmit, arra már rájöttem h.bármi itten rögzítésre kerülő információ kizárólag lelkem könnyítésére megfelelő, várt eredményt csak kivételes esetekben tudok elérni vele..
van lelkifurdim, ha érzem okát
csúnyán beszéltem ma…lehet nemhangzott annak (bár kétlem), de magam sem voltam megelégedve magammal…
oka: a tehetetlenség, amiket napokig ok nélkül kapok, arra már nem tudok miként reagálni, forrok és kitörök
beszéltem ma egy ismerősömnek erről az egészről…hogy vannak állandóan vitás dolgok semmiken, és nem én alkotom őket (még ha néha én is generálom), de szeretem és szükségem van állandó szeretetre..nyugalomra amikor hazamehetek
nah ez a ismerős aszondta hogy ha ezekre vágyom: akkor a elmeséléseim alapján nagyon rossz helyen járok…
eljuttatott oda, h.lehet ide sem írok le mindent,
nem direkt, hanem inkább nem is akarok végiggondolni egy adott gondolatmenetet, mer hátha akadna durcára okot adó része…
a sok egyebet kicsit félretéve, a legerősebb most h. nem is az h.mi lesz…hanem h.velem mi lesz..
Párom ma mondta h. ő változni fog…én is ezt érzem magamon…de inkább ezt sem gondolom végig h.merre…
Miért nem lehet a szép dolgokra gondolni, és miközben meggondolatlan dolgokkal bombáz…a szép dolgok tükrében tekinteni az egészre..
Kevésnek érzem magam és ez nagyon nemjó…tehetetlennek…újra és újra visszatérő motívumok minden területen-amikre kéréseim ellenére sokadszor is ugyanaz a válaszreakció érkezik
És Igen úgyérzem mégis sikerült vmi megalapozottat leszűrnöm, a különbségekről, hogy miért is rajtam ez a tehetetlen elkeseredett érzés
Nah szal elméletileg egyezményes megállapodás, h.teszünk egymásért akarattal igyekezettel a felmerülő problémák megszüntetésére..
És a különbség így visszagondolva ott adódik:
Hogy én nemlépkedek (vagy minimálisan) bele újra ugyanabba a tócsába…ha felmerül vmi gondszerű…megértem..és a toleranciát beleépítve próbálom folytatni a dolgot
Míg ez másik felem részéről nemígy néz ki, hiába kérés megbeszélés…nyugodt szívvel megteszi ugyanazokat a dolgait, amik persze mindig újabb és újabb okot szolgáltatnak a vitára…
Ez csak tényszerűség megállapítás.. a felelet helyett ismét csak a „Miért?”… :-(
És amíg ez a teszünk másikért arány nem egalizálódik, addig nedvesedhet mind2szem gyakrabban mint kéne…
Naná nemfeladós mégse a vége…miért tenném, hogy tehetném…?!?
Gyönyörű és nagyon szeretem!! Kell Nekem! Hosszan sokáig szeretősen! Nem akarok a végen elmélkedni…csak az állandóságon..
Kincs!! Nagyon nagyon ölelőspuszi!!!
|
Problémás tartalom jelzése
|
