Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/197997
|
2005. március 24.
A KÉPRŐL-Munkácsy Mihály:Ecce Homo, "Íme az ember". Krisztus Pilátus előtt, elítélése perceiben. Hallgat. Egy szót sem szól. Tudunk-e hallgatni, amikor bántanak? Vagy sérelmeinken rágódunk és tépődünk nap-mint nap? Van mit tanulnunk a Mestertől!
NAGYCSÜTÖRTÖK. Nekem nagy ünnep. Tudom, sokan, akik olvassák a naplómat nem hívők, mégis muszáj megírnom, szeretem ezt a csendes ünnepet. Jézus és tanítványai elvonulnak, hogy a zsidó hagyomány szerint elkészítsék és elfogyasszák a bárány vacsoráját. Nagy jelkép ez, hiszen másnap Jézust keresztre feszítik. A tanítványok nem értik az egészet, azt hiszik, ez is csak olyan húsvét, mint a többi ünnep. Jézus azonban mindent tud, azt is, hogy ki fogja elárulni. A vacsora előtt Jézus megmossa tanítványai lábát: örök jelkép, a megbocsátásé, a szereteté, az alázaté. Szolgai munka. Ha szeretetből megtanuljuk szolgálni embertársainkat, ez a legnagyobb érték, amire képesek lehetünk. Ugyancsak utal a szertartás a megbocsátásra: így mossa le bűneinket Ő, a megváltó.
Itt tér el a hitünk a zsidók hitétől, hiszen ők a politikai megváltót várták, azt, aki a rómaiakat elüldözi. Ez Júdás árulásának a titka is: ő mást várt! Zelóta volt, ellenálló, aki a zsidó nép szabadságára vágyott. Nem ezt kapta, ezért feladta mesterét. Mélységesen csalódott. Mélységesen ember volt, szabad akarattal, amiben nem korlátozta senki. Ő is szerepelt Isten tervében.
Aztán Jézus az Olajfák hegyére ment imádkozni. Tanítványait elnyomta az álom, amíg ő félelmében vért verítékezett. Hányszor mulasztunk el jót tenni, holott megtehetnénk?
Majd jött Júdás és csókjával árulta el mesterét, akit elfogtak , majd elítéltek. De az ítélet már nagypénteken született, mint ahogyan a keresztrefeszítés is nagypénteki történet.
A nagycsütörtöki katolikus szertartásban a szentmise eltér minden más szentmisétől: A "dicsőség" eléneklését követően, amikor zúgnak a harangok, játszik az orgona, zenei kavalkád... majd a néma csend. Csak az elcsendesedés, a kíséret nélküli vokális ének marad. Szép gregorián dallamok idézik a 12-13. századot, Bach, Schütz, Schubert és más régi nagyok többszólamú kórusművei csendülnek... szeretem. A szentmisét követően a fények is kialszanak, csend és béke borul az imádkozókra. Együtt Istennel. Virrasztva a szenvedésre váróval.
Saját naplóm mai története tehát ennyi. Ne legyetek szomorúak, hiszen a halált a feltámadás követi... valamennyi vallásban itt a földön, mint ahogyan hiszem és vallom, hogy mindnyájan, akik hiszünk valamely természetfeletti erőben, egyazon Istent valljuk, csak ki-ki a maga hite szerint! Buddha és Mohamed Istene is ugyanaz az Isten.
Azonban megváltó csak egy volt. Ebben tér el a keresztények és az én hitem. Isten fia, Jézus, aki meghalt azért, mert szeretett, azért, hogy lemossa bűneinket, azért, hogy megmutassa, a halál után lesz életünk.
Használd ki tehát a jelent, az életedet. Felkészülés csak ez a folytatásra.
Szeretlek benneteket!
|
