Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/228180
|
2006-07-11
erőt egészséget:)
ma aszem új fejezet nyílt életemben, julius 11dike van, édes egy Hugim 18dik szülinapját üljük ma, és most picit pihent vok, kérem pöppnyi naplóm nézze el eztet nékem. tehát szóval úgy kezdtem h fordulóponthoz érkeztem életemben, feltárta magam előtt csodás vonalait egy új, titokzatos, ám mégis varázslatos sportág, a Ladamér-Öttevény hosszútávó kerékpártúra...
hát hol is kezdjem történetem a kisfiúról aki hamarosan nagyfiú lesz, aki átszelt mintegy fél csendesóceánnyi területet...
apukámtól indultam, az indulás időpontja fél11 volt. felpattantam apum kerékpárjára, félelmetes sportos alkatomat még egy fehér!!! pólóval és egy fehér!!! piros-kék csíkpárral díszített zoknival is tuningoltam, melyben utóbbi enyhén skate-esen hatott külalakomra, de ezt tökéletesen ellensúlyozta az az ormótlan, undorító, és kizárólag a sport kedvéért magamraöltött fehér!!! póló. nagyon élveztem ahogy hajamba túr a szél, kezeim széttártam és énekeltem, mindezt 100 méterig bírtam, emrt akkor észrevettem h bőrsejtseim között enyhén ragacsos, folyékony halmazállapotú, enyhén szagos anyagok burjánzanak, amit aszem a köznyelv izzadságnak nevez, elég találóan undorító szóval illetve, mer télleg az... tehát elkezdtem fáradni, gondoltam múljon el ez hamar, ígyhát nagy tapasztalataim révén pakoltam a sebességemre, ami nem biztos h jó ötletnek tűnt, elhagytam dunaszeget, majd kezdtem emgszokni h fénysebességem mindenkit száttátásra ingerel, haladtam, majd közben miközben tűz a napkelettől a kopár szík sarja, tikadt szöcskenyájak lekeléztek rajta, arra, éppen , észrevettem h magammal társalgok, ami azért nem lepett meg mert nem ez az első alkalom, ami arra ösztönöz h bevaljam a nagyvilágnak h skizofrén vok, de ez is megtörtént, láttam sok szép traktor, több furgont ami még nálam is gyorsabban haladt el mellettem, és egyéb érdekes dolgot, félelmetes sebességemnek köszönhetően több kedves bogár arra az elhatározásra jutott h mint taxit alkalmaz és gyorsabban közelíti meg végzélját, több potyautast véltem felfedezni gyönyörű fehér pólómon. többen próbáltak a buksimon helyet foglalni, de vagy homlokom verejtékébe fulladtak, vagy acélos tekintetem végzett velük a becsapódás pillanatában... hát elértem kunszigetet, láttam az ötenes táblát uh gyorsan satufék, kettesbe vissza, és a megengedett sebességnek megfelelően haladtam tovább. amint elhagytam a falut, újra rákapcsoltam, több sporttárst hagytam magam mögött, volt akit álvahagytam az útkereszteződésben amikoris elsőbbséget kellett volna adni, volt egy néni aki enyhén bamba tekintettel kísérte utamat mintegy tizedmásodperc ereéjig, szólni akartam neki h telemegy a pofija bogárkákkal, de még levegőt se tudtam venni h megszólaljak már többbszáz méterrel arrébb jártam, uh elmaradt a kontaktuskezdeményezés...hát elis értem öttevényre, ahova sztem elért hírem, és több kedves rajongóm kiállt az út szélére, akiket kerülgetnem kellett, de naon örültem mikor észrevettem h annyira tisztelnek h a 60 éves papa előre köszönt nekem, a nénik síkoltozva integettek, majd kaptak szoknyájuk után, amit az orkán, amit magam mögöt gerjesztettem betekintést adott bugyogójuk fele... hazaértemben befeküdtem a hideg zuhany alá, és msot emitt vagyok, anyum nagyon büszke volt rám:) amúgy minderre a csodás, izgalmakkal teli túrára azért volt szükség h 3 szem gyógyszert általhozzak használatra, mielőtt édes drága szivecskémtől elkapom azt az édes drága herpszét aminek borzasztóan tudnék örülni....:S:P:) uh ennyi volt az első tour de sziget ami valószínű meg fog ismétlődni hamarosan mikoris édesapám járművét visszaszolgáltatom:) na légy jó drága naplóm:) puszi
|
