Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/73869
|
Malacka egy Elefánttal 4
Malacka egy Elefánttal 4.
Még sötét volt, csak a Százholdas Pagony fölött derengett már valami. A félhomályban olyan magányosan és kísértetiesen álltak a fák, s a verem is olyan sötét és mély volt, s a fenekén a mézescsupor is sejtelmesen vigyorgott, mint valami kísértet, csak éppen hogy fel tudta fedezni. De a méz illatát mégis megérezte, s minden bosszúsága ellenére csurogni kezdett a nyála. Bemászott a verembe, s bedugta az orrát a csuporba.
– Hallatlan! – mormogta rögtön, nagyon bosszankodva. – Az Elefánt már megette! – Aztán kicsit gondolkodott. – Nem – látta be végre –, nem ő ette meg. Én ettem meg. Elfelejtettem.
És szomorúan nyalogatta a csupor fenekét, reménykedve, hogy talán mégis maradt valami.
Közben Malacka is felébredt. Egy kicsit biztatta magát, aztán kiugrott az ágyból. És az volt az első szava:
– Elefánt!
Aztán tűnődni kezdett.
Most jutott először eszébe – vajon hogy fest egy ilyen Elefánt?
Vad? Szenvedélyes? Jámbor?
Engedelmeskedik-e csakugyan, ha füttyentenek neki? És egyáltalán – biztos, hogy szereti a malacot?
És hogy szereti – élve vagy sütve, citrommal a szájában?
És ha élve – az is kérdés, melyik malacot szereti.
És ha nem szereti – hajlandó-e kivételt tenni olyan malac kedvéért, akinek a nagyapját úgy hívták: Tilosaz Átjárás.
De nem tudott választ kapni e kínzó kérdésekre, és bizonytalan érzésekkel indult el, hogy élete első Elefántjával szembekerüljön.
Közben azzal próbálta megnyugtatni magát, hogy hiszen Mackó vele lesz, s akkor mindjárt barátságosabb az egész. De mi lesz, ha az Elefánt annyira szenvedélyes és tüzes, hogy a Mackót se szereti? Nem lenne jobb mégis fejfájásra hivatkozni és nem menni el a Hét Fenyőfákhoz? Viszont, feltéve, hogy szép idő van, s szerencsés esetben nem sikerült megfogni egyetlen Elefántot a csapdában – így töltse az időt, semmivel?
Egyszerre csak nagyon Jó Ötlete támadt. Odamegy gyorsan a Hét Fenyőfákhoz, óvatosan bekukkant a verembe oldalról, van-e benne Elefánt. És ha van, akkor hazamegy, lefekszik, és fejfájása lesz, ha nincs, ott marad, és nem lesz fejfájása.
Így hát nekilódult. Egyik percben azt gondolta, talál Elefántot, másik percben,hogy mégse talál. És miközben közel ért a veremhez, akkor már biztos volt benne, hogy talál, mert valami elefántosan mozgott és mocorgott a verem fenekén.
– Rémes! – borzongott össze Malacka, s már el akart futni. De aztán összeszedte magát, annyira gyötörte a kíváncsiság, hogy életében ő is lásson egyszer egy eleven Elefántot. Így tehát lelapulva a verem széléig csúszott és letekintett.
Szegény Micimackó közben hiába rázta, húzta, rángatta, egyre keményebben ült a nyakán a csupor,és csak a csupor belsejéből lehetett tompán hallani kétségbeesett segélykiáltásait.
És verte a csuprot a verem falához, de ez nem használt,és kimászni se tudott a veremből, mert hiszen nem látott semmit, csak a csupor belsejét,és még azt se nagyon. Így hát belefáradt az egészbe, feltartotta csuporral borított fejét az ég felé,és hangosan és keservesen bőgni kezdte a Kétségbeesés és Megbánás keserű énekét... éppen akkor, amikor Malacka megérkezett.
– Segítség, segítség! – visított
Malacka, meghallva ezt a szörnyű hangot, ami a csupor alól mélyen és fenyegetően bömbölt elő.
Folyt köv.
|
