Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/306657
|
Kell...
Kendőbe zárta ősz haját, ahogy a régi nagymamák
s ha látta apánk nem figyelt, esténként súgva kezdte el.
Tedd össze így a két kezed, így teszi minden jó gyerek,
szomorú szemmel végig mért, s nevettünk Isten tudja miért.
Nézz csak fel az ég magas, bár azt mondják, hogy nem igaz,
ott jártak ők, a repülők, és nem látták sehol...
Kell ott fenn egy ország, mely talán ránk is vár,
kell ott fenn egy ország, amit senki nem talál.
Kell ott fenn egy ország, mely bárkit átölel,
kell ott fenn egy ország, amit sosem rontunk el.
Felnőtt az ember, s mindent lát, szobánkban ott a nagy világ,
melyből egy gyermek mit sem ért, egy kőre hajtja kis fejét.
Az arca szép, nem álmodó, nem kelti fel már ágyúszó.
Csak egy hang szól, halk és fáradt, mint egy régi altató.
Nézz csak fel, az ég magas, csak had mondják, hogy nem igaz,
Mit tudnak ők a repülők, a szívük jég, csak jég...
Kell ott fenn egy ország, mely talán ránk is vár,
kell ott fenn egy ország, amit senki nem talál.
Kell ott fenn egy ország, mely bárkit átölel,
kell ott fenn egy ország, amit sosem rontunk el.
|
