Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/19282
|
2007-07-15
"Tekintem azt,amim nincs és
boldogtalannak hiszem magam.
Mások tekintik azt,amim van
és azt hiszik,hogy boldog
vagyok." (Joseph Roux)
Az hogy a boldogtalanság az ember alapállapotává vált, elsősorban a neveltetésének köszönhető.Amikor egy gyermek megszületik,minden idegszálával a környezetét lesi:lénye tiszta mezejére, a külvilágtól eltanult minták épitik fel személyiségét.Mikor egy gyermek békésen gyönyörködik az életben, vagy épp boldogan elmerül a játékai között, a kutya sem törődik vele, sőt, a szülei örülnek, hogy csend van végre, s megnézhetik a tévében a meccset, vagy az aktuális szappanopera következő részét. Ha a gyerkőc hangosan kacagva boldog, még rá is ordítanak, meg is büntetik, mert hát nem hallják, mit sugároz nekik a Doboz… Ám amint beteg lesz, azonnal szeretetteljesen fordulnak felé, azonnal kitüntetik figyelmükkel. A gyermek rájön, hogy csak akkor kapja meg azt a figyelmet, amit szeretne, csak akkor lesz "jó" gyerek, csak akkor kap szeretetet az ordítás helyett, ha beteg, ha szomorú. Így válik hát egy ember személyiségének alapjává, a létezése alapállapotává a boldogtalanság…
Ha valóban boldog akarsz lenni, el kell szakadnod attól az egoista tévhittől, hogy a boldogsághoz indok kell. Ez egy hatalmas csapda: amíg hiszed, hogy neked valami boldogságot ad, addig hajszolni fogod, hogy megszerezd – így a nagy hajszában elfelejtesz boldog lenni. Ha meg megszerzed a boldogságod vélt tárgyát, akkor meg minden pillanatban attól fogsz félni, hogy elveszted – a nagy félelemben megint elfelejtesz boldog lenni. Ám a boldogsághoz nem kell semmi, nem kell hozzá indok. Csak az ego, az elme keresi az indokokat, mert képtelen felfogni az élet ellentmondásokkal teli teljességét. Az elmét az ok-okozati összefüggések létrehozása élteti, de mindez csak illúzió: amikor boldog vagy, arra alapvetően nincs indokod. Amikor igazán boldog vagy, amikor fekszel a tengerparton és napozol, amikor fáradtan hazaérsz, és jóleső sóhajjal belezuhansz az ágyba, amikor csak öleled a szerelmedet és nem gondolsz semmire… amikor valóban boldog vagy, akkor eltűnnek az indokok. (A.J.Cristian)
József Attila: Keresek valakit
Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohase leltem,
Zokog a lelkem.
Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
S nem tudom, ki az.
Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.
Könnyim csorognak - majd kiapadnak:
Vágyak magukkal messzebb ragadnak -
Majd kiapadnak!
Búsan magamnak akkor megállok,
Szemem csukódik, semmitse látok -
Akkor megállok.
Lelkem elröppen a Végtelenbe,
Tovább nem vágyom arra az egyre,
A Végtelenbe.
A csillagokat nem érem el, varázsló
nem vagyok.
Hiába kéred, kihűlt szívedbe lángot
nem lophatok.
Hogy elfáradtál félúton, az nem az én
hibám.
Ha nem álltál ki mellettem, most
nem kiálthatsz rám.
Hiába vádolsz azzal is, hogy nem
szerettelek,
magam módján megpróbáltam
mindent, amit lehet.
Meg nem valósult álmaidról számot
nem adhatok.
A nagy produkció helyett egy kis dalt
dúdolok.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
keress valaki mást.
De ne rám légy mérges, ha
végül senkit nem találsz.
Lehet, hogy egykor mást ígértem,
de most már jól tudom,
az igazságot, mint a földet, szét nem
oszthatom.
Lelked görcsös kis csomóit fel nem
oldhatom.
A szabadságot, mint jutalmat át nem
adhatom.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
keress magadnak valaki mást.
De nálam őszintébb bohócot többet
úgyse,
úgyse látsz.
Csak gondoltam leírok pár verset.
38.2
|
