Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/19282
|
2°°7-11-°3
Mindenszentekkor akartam ezt bemásolni,csak akkor még nem volt meg az összes.
A szomszéd szoba
A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is
beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel
A nevem nap mint na, ahogyan annak előtte is, de ne
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba
kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a
folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,
hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok
a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.
Henry Scott Holland Kanonok
A szerelem létezése
Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
Elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
Ám a halál ténye
Nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.
Marjorie Pizer
Én vagyok a szelíd őszi eső
Ne állj zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
Ott vagyok minden hangban veled,
A csendesen köröző madár szavában, de én
vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg.
Zene, amelyet veled hallgattam
A zene, amelyet veled hallgattam, több volt mint zene,
A kenyér; mit veled törtem, több volt, mint puszta kenyér;
Most, hogy magamra hagytál, minden oly színtelen lett;
Minden, mely egykor oly szép volt, halott s fehér.
Kezed, mely egykor az asztalon és az ezüstön pihent,
Ujjaid, melyek átfogták a poharat,
Nem hagytak nyomot e tárgyakon, szerelmem -
Érintésed mégis örökre rajtuk marad.
Mert a szívem ott mozgott közöttük mindig,
S áldottá tette őket kezed s szemed;
S szívemben az emlék örökre marad már -
ismertek ők téged egykoron, s maradnak mindig veled.
Conrad Aiken
Erő, melyet a fájdalom szült
Azt mondanám a gyászolóknak... tekints úgy minden
napot, mint új kihívást, a bátorságod megmérettetését.
A fájdalom hullámokban érkezik, vannak napok,
melyek minden különösebb ok nélkül nehezebben
elviselhetők, mint mások. Tűrd el a fájdalmat. Ne
nyomd el. Soha ne próbáld elrejteni a bánatodat magad
elől. Majd apránként, éppúgy, mint a vakok, a siketek és
a rokkantak, akik hiányosságaik pótlására valamely más
érzéküket fejlesztik tökélyre, az özvegyen maradtak is új
erőt merítenek abból a fájdalomból és
magányból, mely kezdetben oly elviselhetetlennek tűnik.
Részlet Daphne Du Maurier „The Rebecca Notebook”-jából
A boldogságod egy csapásra semmivé foszlott. Az elmédet döbbenet bénítja meg. Úgy tűnik, nincs remény, nincs öröm, az életnek célja nem maradt.
De te egy túlélésre ítéltetett fajhoz tartozol. Mások szenvedése mit sem tompít saját valós bajaidon - de emlékezz csak, mások hogy kapaszkodtak az életbe, és a végén ők kerültek ki győztesen.
Meg tudod csinálni.
A régi boldogság helyét halott csend vette át. De nézd csak, amott zöld hajtás ütötte fel a fejét a romok között... az új, jobb élet kezdetének jele.
Pam Brown
Minden másodpercben új élet veszi kezdetét. Vágjunk hát neki örömmel, és ismerkedjünk meg vele.
Nyomulnunk kell tovább, ha tetszik, ha nem, és sokkal jobban haladunk, ha előrenézünk, mint ha hátratekintenénk közben.
Jerome K. Jerome
Csak úgy, az életért
Szeretek élni.
Néha persze rajtam is eluralkodik
a vad, kétségbeesett,
elviselhetetlennek
tűnő szomorúság,
de ha már túl vagyok rajta, tudom,
hogy pusztán létezni, életben lenni
nagyszerű dolog.
Agatha Christie
Fájdalom idején
A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehet az élő halottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít.
A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele.
Stephanie Ericsson
Ha kitérünk a fájdalom elől - az elviselhető fájdalom elől -, akkor nem csupán arról van szó, hogy felborul a realitás: azt is jelenti egyúttal, hogy elszigeteljük magunkat a közös fájdalomtól, az emberiség fájdalmától. Olyan, mintha behúznánk vagy letörnénk adóvevőink antennáját; olyan, mintha az emberiség szenvedéseinek és örömének nagy szimfóniájában teljesen önfejűen játszanánk a saját kis dallamainkat.
Victor Gollancz
A szerelem soha nem vész el
Ahogy múlnak a hónapok, és váltják egymást az évszakok, valami nyugalom ereszkedik közénk, és noha a jól ismert lépések zaja nem hangzik fel többé már, és nem szól át az ismerős hang a szomszéd szobából, mégis érezhető a levegőben a szeretet légköre, mint egy élő jelenléte.
Daphne Du Maurier „The Rebecca Notebook”-jából
És amikor egyikünk eltávozik
És egyedül kell továbbmennünk az úton
Akkor ne feledjük, hogy mit kell tennünk
A közös emlékek átsegítenek a nehézségeken
Jussanak eszedbe azok a napok, amikor
Te meg én együtt küzdöttünk a világ ellen.
Paul Williams és Keen Ascher
Semmi sem vész el, amely a szeretetben gyökeredzik, ugyanis az élő mindenség részévé válnak.
Pam Brown
Noha lemerülnek a tenger alá, majd a felszínre bukkannak ismét;
Noha a szerelmesek elveszítik egymást, a szerelem marad.
A halálnak nincs hatalma felette.
Dylan Thomas
Csak az életem
Nincs másom nekem.
De az életem
Veled megfelezem
A szerelmem az életem
De az a Tiéd, a Tiéd, kedvesem.
S ha örök álomra hajtom fejem,
Ha a testem végleg megpihen,
A halál sem veszteség nekem.
Mert legszebb éveim, kedvesem
Megoszthattam Veled, Veled, Veled.
Leo Marks
Az ember úgy enyhíthet igazán saját fájdalmán, ha osztozik mások fájdalmában.
Madame De Maintenon
Egyezzünk meg valamiben... ha találkozunk egymással, és rámosolygunk a másikra, még olyankor is, amikor nagyon nehezünkre esik mosolyogni... mosolyogjunk vissza - tegyük meg ezt az apró szívességet.
Teréz Anya
Az élet egyik legigazságosabb velejáróra, hogy senki sem próbálhat meg őszintén, önzetlenül segíteni másoknak anélkül, hogy közben ne segítene önmagán is.
Ralph Waldo Emerson
Ne bánkódj! A bánat még a legbölcsebb és legjobb embereket is utoléri. Eljön a halál, és a halál mindig váratlanul érkezik. A nagy szellem parancsa ez, s ez előtt minden nemzetnek, minden népnek meg kell hajolnia. Ami elmúlt, s amin már nem lehet változtatni, kár azon bánkódni... a szerencsétlenség nem csak bennünket tüntet ki figyelmével - jelen van mindenütt.
Nagy Szarvas, Omaha Törzsfőnök
El kell fogadnod a szívedben zajló változásokat, éppúgy, ahogy elfogadod az évszakok váltakozását is. S ha egyszer szívedbe költözik a tél, próbáld derűs nyugalommal kiböjtölni a tavaszt.
Kahlik Gibran „A Prófétá”-jából.
Létünk olyan múló, mint az őszi felhők. Ha nyomon követjük a születést s a halált, olyan az, mintha egy zenemű felvonásait kísérnénk végig. Az élet nem más, mint egy villámlás az égen. Elszalad, mint gyors hegyi csermely.
Buddha
Mindig Veled leszek
Ha nem térnék vissza, drága Sarah, soha ne feledd, hogy mennyire szerettelek, s azt se, hogy ha kilehelem a lelkem a harcmezőn, a te neveddel a számon halok meg... „Ha a halottak visszatérhetnek a Földre, és szeretteik közelében lehetnek, akkor mindig veled leszek a legvidámabb napokon, és a legsötétebb éjszakákon... mindig, mindig, és ha lágy fuvallat simítását érzed az arcodon, az én lehetem lesz az, s ha hűs szellő legyezi lüktető halántékod, az én lelkem lesz az...”
Sullivan Ballou Őrnagy
Én olyankor nem gondolok a sok gyötrelemre, hanem inkább a szép dolgokra, melyek megmaradtak. Ez például olyasmi, amelyben anya és én homlokegyenest másképpen látunk. Szerinte, ha valaki lehangoltnak érzi magát, akkor „gondoljon csak a sok szenvedésre a világon, és adjon hálát az Istennek, hogy ő szerencsésebb helyzetben van!” Én mást tanácsolnék: „Menj ki a szabadba, élvezd a természetet! Menj, próbálj megbékélni magaddal és Istennel. Gondolj arra, hogy mennyi szép dolog vár még rád az életben, és légy boldog!”
Anne Frank
Az emberiség néhány nagy vívmánya éppen olyankor született, amikor az emberek szenvedtek: bebörtönözték őket, nélkülöztek, vagy éppen betegeskedtek. Példa nélkül álló módon demonstrálták az emberi lélek méltóságát és erejét. Beethoven megsüketülése után írta a legnagyszerűbb zeneműveit. Milton vakon írt. Bunyan a börtönben alkotott. Stephen Hawkins tolószékből elemzi az univerzumot. Az üldözöttek és elnyomottak felemelik a hangjukat, hogy segítsenek embertársaikon. A háborús rokkantak reménnyel táplálják a nélkülözőket.
Néhányukat közülük csak páran ismerik. Sokuk soha nem kap elismerést. De mind azt tanítják: ne féljünk. Van még tennivalónk. Vannak még feladatok. Szükség van még a szépre. Megoldatlan rejtélyek várnak ránk. Boldogság vár ránk. A világ tele van csodákkal. Fogadd el őket, és örülj nekik. Ne hagyd, hogy bármi is megfosszon az élet szeretetétől.
Pam Brown
Emlékezünk
Ők nem öregszenek meg úgy, mint mi, az itt maradottak:
Az évek nem fognak rajtuk, sem a múló idő vasfoga.
A lemenő nappal és pirkadatkor is rájuk emlékezünk.
Idézet Laurence Binyon „For The Fallen (September 1914)”-éből
Nem láthatjuk
Jó lesz így: egyszer biztosan;
Bár azt, hogy mi, hol, s hogyan,
Na és persze mikor,
Azt nem látjuk, nem tudhatjuk.
Hiába álmodunk, hiába tervezünk.
persze nem „hiába”, nem „csak úgy”,
A szél elfújja, a hajók elviszik
Bár senki nem tudja, miért, s hova.
Arthur Hugh Clough
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
Részlet Kosztolányi Dezső Akarsz-e játszani c. verséből
Azok, akik sokat szenvedtek, gyakran szűkszavúan beszélnek a fájdalom pillanatáról és a nélkülözésről, sőt egyszer csak elhallgatnak - valahányszor az üldözők elveszítik a hatalmukat és egyszeribe szánalmassá válnak. Minden emberi lény magában hordozza valahol a lelke legmélyén azt a hallgatagságot és békét.
Pam Brown
Minden menthetetlen, minden elveszett. Mégis, a szíve legbelső zugában maradt egy kis nyugalom, mint egy apró virág.
D.H. Lawrence
Az Élet diadala
Felbukkanok a bánat óceánjából,
A sok elvesztett barát bánatából,
Az elkerülhetetlen tragédiákból,
Az elvesztett szerelmekből,
A pusztulás szörnyű diadalából.
Látom az életet, melyet élni kell,
Hallom a nevetést,
Látom az örömöt, melyet élvezni kell,
A szerelmet, mely még rám vár.
Végre felfogom én is
Az élet óriási diadalát, mert az élet él, s megy tovább.
Marjorie Pizer
|
