Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

.. naplója


magnolia [195962 AL], gazdája ..
2008-02-24

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/195962
2008-02-24

The 'Priest' They Called Him

"Fight tuberculosis, folks." Christmas Eve, an old
junkie selling Christmas seals on North Park Street.
The "Priest," they called him. "Fight tuberculosis, folks."

People hurried by, gray shadows on a distant wall.
It was getting late and no money to score.
He turned into a side street and the lake wind hit him like a knife.
Cab stop just ahead under a streetlight.
Boy got out with a suitcase. Thin kid in prep school clothes,
familiar face, the Priest told himself, watching from the doorway.

"Remindsme of something a long time ago." The boy, there, with his overcoat
unbuttoned, reaching into his pants pocket for the cab fare.

The cab drove away and turned the corner. The boy went inside
a building. "Hmm, yes, maybe" - the suitcase was there in the doorway.
The boy nowhere in sight. Gone to get the keys, most likely,
have to move fast. He picked up the suitcase and started for the corner.
Made it. Glanced down at the case. It didn't look like the case the boy had,
or any boy would have. The Priest couldn't put his finger on what was so
old about the case. Old and dirty, poor quality leather, and heavy.

Better see what's inside. He turned into Lincoln Park, found an
empty place and opened the case. Two severed human legs that belonged to
a young man with dark skin. Shiny black leg hairs glittered in the
dim streetlight. The legs had been forced into the case and he had to use
his knee on the back of the case to shove them out. "Legs, yet,"
he said, and walked quickly away with the case.

Might bring a few dollars to score. The buyer sniffed suspiciously.
"Kind of a funny smell about it." "It's just Mexican leather."
"Well, some joker didn't cure it."

The buyer looked at the case with cold disfavor.

"Not even right sure he killed it, whatever it is.
Three is the best I can do and it hurts. But since this is Christmas
and you're the Priest..." he slipped three bills under the table into the
Priest's dirty hand. The Priest faded into the street shadows, seedy
and furtive. Three cents didn't buy a bag, nothing less than a nickel.

Say, remember that old Addie croaker told me not to come back unless
I paid him the three cents I owe him. Yeah, isn't that a fruit for ya,
blow your stack about three lousy cents.

The doctor was not pleased to see him.

"Now, what do you WANT? I TOLD you!"

The Priest laid three bills on the table. The doctor put the
money in his pocket and started to scream.

"I've had TROUBLES! PEOPLE have been around!
I may lose my LICENSE!" The Priest just sat there, eyes, old and heavy with
years of junk, on the doctor's face.

"I can't write you a prescription." The doctor jerked open a drawer
and slid an ampule across the table. "That's all I have in the OFFICE!"
The doctor stood up. "Take it and GET OUT!" he screamed, hysterical.
The Priest's expression did not change.

The doctor added in quieter tones, "After all, I'm a professional man,
and I shouldn't be bothered by people like you."

"Is that all you have for me? One lousy quarter G? Couldn't you lend
me a nickel...?" "Get out, get out, I'll call the police I tell you."

"All right, doctor, I'm going." Of course it was cold and far to walk,
rooming house, a shabby street, room on the top floor.

"These stairs," coughed the Priest there, pulling himself up along the
bannister. He went into the bathroom, yellow wall panels,
toilet dripping, and got his works from under the washbasin.

Wrapped in brown paper, back to his room, get every drop in the dropper.

He rolled up his sleeve. Then he heard a groan from next door,
room eighteen. The Mexican kid lived there, the Priest had passed him on
the stairs and saw the kid was hooked, but he never spoke, because he
didn't want any juvenile connections, bad news in any language.

The Priest had had enough bad news in his life.

He heard the groan again, a groan he could feel, no mistaking that groan
and what it meant. "Maybe he had an accident or something.

In any case, I can't enjoy my priestly medications with that sound coming
through the wall." Thin walls you understand. The Priest put down his
dropper, cold hall, and knocked on the door of room eighteen.

"Quien es?" "It's the Preist, kid, I live next door."
He could hear someone hobbling across the floor.

A bolt slid. The boy stood there in his underwear shorts, eyes black with
pain. He started to fall. The Priest helped him over to the bed.

"What's wrong, son?" "It's my legs, senor, cramps, and now I am without
medicine." The Priest could see the cramps, like knots of wood there
in the young legs, dark shiny black leg hairs.

"A few years ago I damaged myself in a bicycle race,
it was then that the cramps started." And now he has the leg cramps back
with compound junk interest. The old Priest stood there, feeling the boy
groan. He inclined his head as if in prayer, went back and got his dropper.
"It's just a quarter G, kid." "I do not require much, senor."

The boy was sleeping when the Priest left room eighteen.
He went back to his room and sat down on the bed.

Then it hit him like heavy silent snow. All the gray junk yesterdays.
He sat there received the immaculate fix. And since he was himself a priest,
there was no need to call one.

A "pap", ahogy ők nevezték

"Harc a tuberkolózis ellen, emberek." Karácsony estéje, egy öreg
narkós ad el karácsonyi pecséteket a North Park Streeten. A "pap", ahogy ők nevezték. "Harc a tuberkolózis ellen, emberek."

Az emberek siettek, szürke árnyékok egy távoli falon.
Későre járt, és nem volt számolni való pénz.
Egy mellékutcába fordult és a tavi szél úgy érintette meg mint egy kés. Taxi áll meg épp az utcai lámpa alatt.
Fiú száll ki egy bőrönddel. Vékony fiú, előkészítő magániskolai ruhákban, ismerős arc, mondta magának a "pap", a kapualjból figyelve.

"Valami nagyon régi dologra emlékeztet." A fiú ott, a begombolatlan felöltőjében, a nadrágja zsebébe nyúl a taxiviteldíjért.

A taxi elhajtott, és befordult a sarkon. A fiú bement egy épületbe. Hmm, igen, talán - a bőrönd ott volt a kapualjban. A fiú sehol. Elment hogy megkapja a kulcsokat, valószínűleg sietnie kell. Felvette a bőröndöt és indult a sarok felé. Megcsinálta. Lepillantott a bőröndre. Nem úgy nézett ki mint a fiú táskája, vagy mint akármilyen más fiúé. A pap nem tudott rátapintani, hogy mi volt olyan öreg abban a táskában. Régi és piszkos, gyenge minőség-bőr, és nehéz.

Jobb lenne, ha látná mi van benne. A Lincoln-parkba ment, keresett egy üres helyet, és kinyitotta a táskát. Két levágott emberi láb, ami egy fiatal, sötétbőrű férfihez tartozott. Fénylő, fekete lábszőr, ami csillogott a halvány utcai lámpánál. A lábakat a bőröndbe erőszakolta, és használnia kellett a térdét a táska hátulján, hogy eltávolítsa őket egymástól. "Lábak, még,"-mondta, és gyorsan elsétált a bőrönddel.

Talán hoz néhány dollárt. A vevő gyanúsan szaglászott.
"Egyfajta vicces szag." "Ez csak mexikói bőr."
"Nos, néhány mókás ember nem kezelte."

A vevő hideg rosszallással nézett a bőröndre.

"Nem biztos, hogy megölte, akármi is ez. Három a legtöbb amit adhatok, és ez sem éri meg. De mivel karácsony este van, és te vagy a pap.." 3 bankót csúsztatott az asztal alatt a pap piszkos kezébe. A pap eltűnt az utca árnyékaiban, nyomorúságosan, lopva..
Három centből nem lehet táskát venni, legalább egy ötcentes.

Mondja, emlékszik arra az öreg krákogó Addie-re, aki azt mondta ne jőjjek vissza, amíg ki nem fizetem a 3 centet amivel tartozom neki. Ja, nem valami jó neked, hogy elfújja a kazalodat 3 pocsék cent miatt.

Az orvos nem örült, hogy látta.

"Most mi AKARSZ? én MONDTAM!"

A pap lefektetett 3 bankjegyet az asztalra. Az orvos eltette a pénzt a táskájába, és ordítani kezdett.

"GONDJAIM voltak! EMBEREK voltak itt! Talán elvesztem az ENGEDÉLYEMET!" A pap csak ölt ott, szemei -öregek és nehezek, éveken át tartó drog- az orvos arcán.

"Nem írhatok neked receptet." Az orvos kirángatott egy fiúkot, és egy ampullát csúsztatott át az asztalon. "Ez az összes ami az IRODÁBAN van."
Az orvos felállt. "Fogd, és MENJ EL!" -kiáltotta, hisztérikusan.
A pap arckifejezése nem változott.

A doktor csendesebb hangon hozzátette: "Elvégre, én diplomás ember vagyok, és nem kellene hogy oylanok zaklassanak, mint te."

"Ez minden amilye van számomra? Egy pocsék negyed G? Nem tudna nekem kölcsön adni egy ötcentest?" "Kifelé, kifelé, hívni fogom a rendőrséget, megmondtam!"

"Rendben doktor, megyek." Természetesen hideg, és messzi volt, hogy sétáljon, lakóház, egy piszkos utca, szoba a legfelső emelten.

"Ezek a lépcsők," köhögte a pap, ahogy felhúzta magát a korláton. Bement a fürdőszobába, sárga ablaktáblák, csöpögő wc, és kivette a munkáis a mosdókagyló alól.

Barna papírba csomagolva, vissza a szobájába, minden cseppet felfogva a csepegtetőbe.

Feltekerte az ingujját. Akkor egy nyögést hallott a szomszédból, 18as számú szoba. A mexikói gyerek élt ott, a pap elment mellette a épcsőnél, és látta hogy a gyerek görnyedt volt, de soha nem beszéltek, nem akart semmilyen fiatalkorú kapcsolatot, semmilyen nyelven nem jelent jót.

A papnak volt elég rossz az életében.

Megint hallotta a nyögést, a nyögést, amit átérzett, semmi kétség afelől, hogy nyögés, és hogy mit jelent. "Talán balesete volt, avgy valami."

"Mindenesetre nem tudom élvezni a papi gyógyszerezéseimet, azzal a hanggal ami a falon keresztül jön." Tudod, vékony falak. A pap letette a csöpögtetőjét, hideg hall, és bekopogott a 18as szoba ajtaján.

"Quien es?" A pap vagyok, fiam, a szomszéd szobában lakom. Hallotta, hogy valaki átsántikál a padlón.

Egy retesz elcsúszott. A fiú ott állt fehérneműben, a fájdalomtól megfeketedett szemekkel. A pap az ágyba segítette.

"Mi a baj, fiam?" "A lábaim,uram, görcs, és msot gyógyszer nélkül avgyok." A pap látta a görcsöket, mint a bütykök a fán, a fiatal lábakban, fénylő, fekete lábszőr.

"Néhány éve megsérültem egy kerékpárversenyen, akkor kezdődtek a görcsök." És most újra visszajöttek, kábítószerfüggőséggel együtt. Az öreg pap állt ott, és érezte a fiú nyögését.Lehajtotta a fejét, mintha imádkozna, visszament és megfogta a csöpögtetőjét.
"Ez csak egy negyed G, gyermekem." "Nincs zükségem sokra, uram."

A fiú aludt, amikor a pap elhagyta a 18as számú szobát.
Visszament a szobájába és leült az ágyra.

Akkor úgy ütötte meg őt, mint a nehéz, csendes hó. Az összes, szürke, ócska tegnap. Ott ült, megkapva a makulátlan kábítószer-injekciót. És azóta amióta önmagának pap volt, nem volt rá szükség, hogy bárki így hívja.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat