Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/163248
|
BKV…my life
BKV…my life
Szép jó napot mindenkinek…ismét „tollat ragadok”…vagyis billentyűt…ma délben mikor vonatra szálltam, hogy a MÁV minden csodáját kiélvezhessem még nem gondoltam, hogy lesz ez még rosszabb is…abba már szinte belenyugszom, hogy azon a rohadék intercityn csak másodosztályon van dohányzó, és az is elég retkes…nem baj mindent a cigiért leülök, abba is belenyugszom, hogy beül egy ember, aki arra büszke, hogy cigányokat ver, mert szerinte azok agresszívak…leugatom, hogy nem különb ő sem, ha az agressziót agresszióval próbálja megoldani…látja semmi esélye tekintélyét növelni szememben, hát bedugja fülébe a fülhallgatót és zenét hallgat. Mit ad Isten…cigányzenét és szerb zenét…elbaszta a kedvem rendesen…leszállok Nyugatiban…mily csodás az egyik pár forintot kéreget, a másik pár ezret…azt mondja taxis…tőlem aztán lehet ő az atyaúristen is, akkor sem állnék vele szóba…felmerül a kérdés bennem…akár tömeggyilkos is lehetne…de mivel mindennap a fővárosi kaotikus forgalomban vezet egyben biztos vagyok: lappangó pszichopata az biztos!
Nade kiérek nyugati elé…lágy konga meg dobzene csapja meg fülem…örülök végre valami színfolt az életben…ohh mily boldog vagyok…majd ránézek a combino megállóra…eleve várom a tömeg látványát…csalódnom kell…rendőrök, mentők, miegymás…közelebb érve infot szerzek (inkább csak adnak…nem érdekel azért annyira…) hát nem egy idióta lépett a combino elé?DE IGEN…közlik, hogy jön villamos pótló busz…szemben a megállóban vagy 300 ember és begördül a max 50 fős csodabusz…na erről is lemondhatok nagy csomagjaimmal immár a földön, mert ledobtam őket…jön az ötlet…ha a fene fenét eszik is várok egy combinócskát…feltűnően idegesen dohányzom…felhívom anyut…ő mindig szépeket mond hátha majd megnyugtat…elmesélem neki a storit…nem érti miért reagálok ily érzékenyen…néha nem is akarja érteni…mindegy fennhangon megjegyzem, hogy megértem én, hogy a nyavalyás rendőrjének mondjuk 6ig van munkaideje, de én haladnék…20 perc kitartó várakozás és kellemetlen rendőrtekintetek után begördül a szerelvény…kész vagyok…szerencsére csuma üres…nem bírtam volna ki állva az utat…leülök…felszáll egy kínai nő, de lehet japán, sosem tudom megkülönböztetni őket…telefonál…elég csúnyán köhög szegénykém (bár ő beszédnek nevezné szerintem) letapos…ácsorog a lábikámon, mintha nem is akarna arrébb állni…várok majd köhögök, de semmi…mint egy végtelen űrutazáson lenne úgy áll ott a lábamon…kiráncigálom alóla a lábam…mit sem törődik ez velem…na nekem sincs sok energiám veszekedni, hát inkább örülök, hogy nem figyel senki…telik az út, arcok vésődnek szemembe, agyamig hatolnak, majd elfelejtődnek…
Hazaértem…csudijó…végre itthon, végre senki nem zavar…alszok egyet, majd holnap azt hiszem felkelek, és kezdődik a mókuskerék, megyek tanítani…szeretem csinálni, meg azt hiszem jó is vagyok benne…csak az utazás megint…az a genny BKVL jaj sohase lesz ennek vége…
|
