Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/107636
|
Vadászok VII.
- Akkor vázoljuk csak fel az új helyzetet! - kértem a Vezetőt, mialatt belekortyoltam az erős kávéba, melyet Kolos a különösen nehéz nap után ajánlott mindannyiunknak, idegnyugtatóként. A Körszálló felett ragyogtak a csillagok, a hűvös szél jólesően hűtötte az arcunkat. Túl voltunk egy többórás várakozáson a kórház sűrgősségi osztályán, utána az Ákos térdét rendbe hozó műtét alatt izgulhattunk, végül pedig beengedtek minket Csongorhoz, akinek köszönetet mondhattunk a sikeres ágyból-mentési-akciójához. Most ők ketten kórházban voltak, mi pedig szabad napot, vagyis éjszakát vettünk ki, hogy megtárgyaljuk, hogy hogyan tovább. Kénytelenek voltunk beavatni mindenkit a Szövetség- féle fenyegetettségbe, valamint elmagyarázni, hogy most már minden noldalról vadásznak ránk. Elég gázos helyzet...
Kolos kezdet bele az összegzésbe:
- Tehát, adottak ezek a figurák, akik valamiért rád buknak, - fordult felém, - de csak annyit tudunk, hogy ehhez köze van a születésednek is, valamint annak a felettébb zagyva Szövetségnek. Továbbá itt vannak a tisztes polgár-barátaid, akik mind láttak minket kűzdeni, ami annyira azért nem egészséges valamint a rendőrök, a környékbeli házban lakók, továbbá az Intézet tagjai, akik nem haltak meg, pusztán kiütöttétek őket, s reménykedhetünk abba, hogy esetleg emlékezetkiesésük lesz, de ez nem valószínű. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a fél világ ránk vadászik.
- Így igaz, - helyeselt Zalán, - sőt, hamarosan megtudják a nevünket, felkeresik a családjainkat, az egyetemi tanárainkat, tönkreteszik az életünket. Ez ellen tenni kéne...
Hallgattunk, s egyikünk se mondta ki a közös gondolatot, hogy reménytelen, hogy ez esetben nem igazán tehetünk semmit, hogy erőinkkel nem megyünk semmire.
- Üldözöttek lettünk. - sóhajtotta lényeglátóan Gergő, majd lenézett a Szálló tetejéről, ahonnan halk ugatás hallatszott fel. Segítőink továbbra is végezték a munkájukat, keresztbe-kasul járták a várost.
- De ők legalább megúszták. - tette hozzá Bátor, követve barátja pillantását.
Na tehát, véleményem szerint mégis tennünk kéne valamit... - fordultam a Vezető felé. - Ötlet?
- Igazából van... - felelte tétován, mire mind felkaptuk a fejünket. - Van egy módszer... - nagyon óvatosan válogatta meg a szavait. - Egy tiltott módszer... És a megszerzése is elég veszélyes... - elhallgatott.
- Ha eldöntötted, hogy jövő nyárig kinyögöd, csak szólj! - biztatta udvariasan Doma, egy olyan éjszakás, aki csak most értesült a történetkről és felettébb dühös is volt, amiért nem vették be őt is a mentőakcióba, s hogy a védekezésük, mármint a Veztőéké, csak az időhiányig terjedt (egyébként Föld jegyű volt ő is). Rajta kívűl még öt olyan éjszakás volt, aki eddig egyik buliban se voltak benne: Botond, aki Tűz jegyű, Andris, aki Föld, Márk, aki szintén Föld, egy kicsit idősebb, olyan húsz körüli srác, Barna, aki Víz jegyű, és végül, de nem utolsó sorban Marci, aki Levegő volt. Mostmár összeállt a teljes csapat, húsz plusz egy fő, a Vezető (valamint azt is hozzátenném, mintegy érdekességnek, hogy én vagyk az egyetlen lány is, bár ez senkit nem zavar, persze rajtam kívűl). A nappalosok egyébként kettővel kevesebben voltak nálunk.
- Na, tehát, mi az a nagy ötlet? - kérdezte türelmetlenül Bence.
- Ismételném, hogy ne nagyon lelkesedjetek be, mert az ötlet tényleg elég veszélyes. - a Vezető komoran nézett ránk, mint aki tudja, hogy úgyis mindegy, nincs az veszély, ami elijeszt minket, ha a normális élet elérése a cél. - Van egy tiltott tecnika, amit csak nagyon-nagyon-nagyon kevés ember tud használni, és a Földön már egy ilyen sem él. A Mágusokról beszélek... Ők képesek emberek memóriáját véglegesen törölni, de csak a Szövetség nagyon kevés csillagán található belőlük egynéhány, és mivel veszélyes a technika, nem szívesen használják... - a Vezető sóhajtva hallgatott el. A csöndet sokáig egyikünk se törte meg, végül ismét Kolos vállalta magára az összegző szerepet:
- El kellene mennünk Angliába, meg kellene tanulnunk használni egy évezredek óta használatlan portált, vele a megfelelő helyen kilyukadni, találni egy ilyen Mágust, meggyőzni, hogy segítsen nekünk egy életveszélyes és tiltott technika alkalmazásában, és mindezt úgy, hogy amíg itt vagyunk, az Intézetesek vadásznak ránk, s ha már átjutottunk (márha sikerül) az ottaniak "meleg" vendégszeretetére számíthatunk. Ez aztán a könnyen kivitelezhető terv...
Kolos kegyetlen és tárgyilagos monológjában tényleg nem tűnt reálisnak a siker, viszont...
- Ha maradunk, üldözöttek leszünk, ha megyünk, arra tényleg rámehetünk. - mondta ki gondolataimat Ákos. A választás csak a mienk volt, a döntés a mi felelősségünk. Némán hallgattunk, s figyeltünk a csillagok barátságos hunyorgását, az autók monoton duruzsolását.
Végül megráztam a fejem, a döntés megérlelődött bennem, s ahogy a többiek arcára néztem, ott megtaláltam az enyémmel egybehangzó választ:
- Amint Csongor és Ákos rendbejön, indulunk!
|
