Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/72851
|
Csak úgy
Csak úgy
Csak úgy,
mintha véletlenül akadtunk volna össze.
mintha az utcán,záporesöben láttalak volna meg,
mintha hajón utaztunk volna, szökve,
csak úgy, mellékesen
így szólok: "Szeretlek!"
S te így szólsz: " Óh, mint a többiek!"
Csúful leforrázva
-lehetett volna augusztus is talán-
s a fákgyökeréig alázva,
laza
kulcscsomómmal játszottam volna tétován,
s így szóltam volna:"Gyerünk haza!"
Csak így,
mintegy véletlenül
és mellékesen.
De az is lehet,
hogy az egész szerdán, úgy fél négy tájt történne meg.
a kiskapu alatt,
ahol léggömböket árulnak
és dísztárgyakat.
Te azt suttognád:
"Ugyan? S hova?"
S én megkérdezném? "Mi történt veled?
Mi van veled, mondd? Válaszolj hát!"
"Ó, semmi-felelnél te-,
csak az, hogy olyan váratlanul mondtad
s mellékesen."
Hol vagy?
Rémít a holnap,
hogy egy fülledt nyáréjszakán
találkozom veled,
mikor a hold, mint kísérö halott,
a házra görnyed,
a benéz az ablakon.
S rám tör a rettenet,
a béna sóhajok
s a könnyek.
Ha teát kortyolok,
vagy kávém készítem,
vagy félelem fog el,
vagy kabátom veszem,
csak arra gondolok,
amit mondtál:"S hova?"
Ó, bárhova!
Nem tudom, mikor leszünk egymáshoz oly közel,
akár a fák.
Mikor csillanok belöled úgy elö,
mint a víz, vízen, csobogva át,
csak úgy,
véletlenül.
Mint az esö.
|
