Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/72851
|
2008.07.10
Egy romantikus éj emlékére.
Te kedvesen suttogtad a verssorokat.
Én ábrándozva néztem a csillagokat.
Elkezdtem egy idézetet,
Te végig mondtad, befejezted.
Nem emlékszem a versre magára.
Csak a fájdalmas, mégis szép hatásra
Az éjszaka lágy karjával átölel.
Távol vagy tőlem, mégis oly közel.
Látom, kedves mosolyod,
Ha, összeér kezünk zavarod.
Nem volt köztünk szexualitás.
Egymásra talált két lélek, semmi más.
Mit évek óta nem kaptunk meg érzéseket.
Csókolgattam a lelked, te az enyémet.
Távol vagy tőlem, mégis oly közel.
Az éjszaka védelmezőn átölel.
.
Hódolni, ennek az új csodának.
Gondolataim, azóta is csak nálad járnak.
Érzem, a szikrázó, reggel közeleg.
Lassan ébrednek az emberek.
Meg környékez, óvatosan az álom,
Én mégis a szavaidat várom.
Távol vagy tőlem mégis oly közel.
Az éjszaka, lágy karjával átölel.
Az egyetlennek.
Tündérkém, szerelmem, Makrancos Katám,
Akibe szerelmes lettem, s mily könnyedén, és lazán.
Már tíz napja vagy a hitvesem,
Megváltoztattad az életem.
Én, aki féltettem magányom, a szabadságot,
Most tőlled remélem, megkapom a boldogságot.
Minden perc mit veled tölthetek,
Meghosszabbitja számomra az életet.
Minden vágyam, hogy elsüthessek egy esetlen bókot.
S kapjak érte végre, egy igazi forró csókot
Már tíz napja vagy a hitvesem.
Megváltoztattad az életem!
Nappal a gondolataim, körülötted forognak,
Éjjel a vágyaim hangosan zokognak.
Már tíz napja vagy a hitvesem
Egy boldog várakozás az életem!
Bodor László
|
