Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/72851
|
Elvárások...
"A párkapcsolatban előbb-utóbb kijövünk az egység óriási élményéből, és egyszer csak azt érezzük, hogy távolodunk, nem kapjuk meg azt, ami a tudattalan vágyainkban volt. Az esetek többségében az ember nem is tudja megfogalmazni, hogy mit nem kap meg, hanem felszínes dolgokon veszekszik, például hogy a másikkal nem lehet élni, mert rendetlen. Amikor ugyanis hazamegy, akkor neki arra van szüksége, hogy le tudjon ülni a fotelbe, és azt mondhassa: végre hazaértem, itt rend van – és ha rend van, akkor biztonság van! A mély, tudattalan vágya pedig az volt, hogy a társa mellett biztonságban lehessen, hogy ne érezze magát egyedül, és tudhassa, hogy van valaki, aki figyel a szükségleteire. Valójában nem abban szoktunk csalódni, hogy a másik egy kicsit rendetlen, hogy szokott néha késni, hogy levágatta a haját, miközben nekünk a hosszú az esetünk – hanem, hogy a magunk számára sem tudatos elvárásaink, amelyek egy darabig beteljesedni látszottak, kezdenek fényévnyi távolságra tűnni, és ezt elviselhetetlennek érezzük. Rettenetes csalódásunkban pedig agyonszekírozzuk egymást, de nem azért, mert rosszak vagyunk, vagy nem szeretjük a másikat, hanem mert a mély, tudattalan elvárásaink nem teljesedtek be, és ezért elkezdtünk félni. Holott – és ezt volna érdemes tudnunk – pontosan ott van az életünknek a kulcsa, ott kellene valamit az életünkkel kezdeni, ahol ezek a nagyon mély vágyak meghúzódnak."
|
