Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/101084
|
2008-05-07
Írok, de hogy mért, nem tudom. Konkrét mondanivalóm nincs, csak írnom kell...
Érettségi harmadik napja. Nem érzem a súlyát, mégis nyomaszt. Tudom h meg lehet csinálni, mégis félek. Nem érzem azt h képes vagyok rá, pedig tudom. Azt viszont h mi lesz holnap, azt nem tudom. Szeretném tudni, de lehet jobb ez így. A kíváncsiság szüli a rossz dolgokat. Sokszor mindenképp megtörténik, nem lehet elkerülni, de ha nem kíváncsiskodunk, több jó dologra van esélyünk amíg bekövetkezik. Néha azt kívánom álljon meg az idő. Ne legyen se perc, se másodperc. Felesleges. Anyira feleslegesek ha az ember semmire sem használja az idejét. Kezdek tudattalan lenni. Eddig nem ismertem be, de lehet h tényleg van velem valami. Nem vagyok hajlandó elfogadni, de hamarosan be kell lássam, tényleg ez van. Lesújtó dolgok ezek. Nehezen viselem ezt az időszakot. Minthogy a környezetemmel, úgy magammal szemben is csatázom. Ha tűzszünet van, akkor is csak magamban vagyok, gondolkozom az életen, a jövőn. Nem tudom meddig lehet ezt folytatni. Szeretnék célokat elérni, és már vannak is céljaim, s ehhez a megvalósítás útjáról nem szabad letérnem. Csakhogy vannak tényezők, amik befolyásolnak, s nem tudom sikerülhet-e. Mindíg azt mondogattam, egyedül nem megy... De mennie kell. Ha magamtól nem sikerül elérnem a célokat, vesztettem. Vesztettem az élet ellen, magam ellen, mindenki ellen. Ám ha elérek az ösvény végére, melynek csak az elejét láttam egykor, beteljesülnek amikre vágytam. Bár lehet, hogy amik csak időlegesek voltak, azokra már nem számíthatok, és örökre le kell mondanom róluk. Valamilyen célt elértem, de amit igazán szerettem volna, azt nem kaphattam meg. Hát így van értelme az útkeresésnek? Senki sem tudja az igazi választ, csupán azt, h nem szabad feladni. Nem tudom h magkaphatom-e amire vágyom, lehet h a cél előtt fogok elbukni, lehet h el sem érek addig, de egy biztos. Másra nincs szükségem. Küzdök amíg lehet, ha nehéz is, nem adom fel, mert ha egy cél elveszik, attól még a többi adhat erőt a folytatáshoz. Viszont ha az összeset egyszerre mozgató erő elveszik, akkor nem tudom mi lesz. Válság? Egyhangúság? Színtelenség? Meglehet. Ha nem sikerül, akkor mondhatom, h ennyi volt. Ha megtettem mindent, és ennek ellenére esőáztatta ruhámban átfagyva egy őszi napon a magánnyosság vaskos keze szorítja össze szívmet, akkor mondhatom azt, h megtettem mindent... De a küzdelem akkor sem érhet véget. Nincs lemondás. Bár az ész sejtheti, hogy nincs tovább, a lélek távolabbra lát, és távolabb is érez. És a remény az, ami a végsőkig velünk van, mert velünk kell lennie. Csak akkor távozik, ha mi is távozunk.
|
