Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/101084
|
2008-12-30
Magány
Egyedül ülni egy sötét szobában,
Elmerengni rideg félhomályban.
Kezedet nyújtani a nagy semmi felé,
Várni, hogy valaki megérintse gyengén.
Arról álmodozni milyen lehetett volna,
Sírni, zokogni úgy, hogy senki se hallja.
Felnézni az égre, hol már semmi sem ragyog,
A magány csak annyi, hogy te ott, s én itt vagyok.
/Miller Hajnalka/
Agyam törném
Agyam törném, de nincs miért,
szívem dobban, de nincs kiért.
Haza mennék, de nincs otthonom,
boldog lennék, de nincs családom.
Szétnézek, de nem látok semmit,
szeretnék, de nem tudom, kit.
Szerelmes lennék, de nincs kibe,
feloldódnék, de nincs mibe.
/Bozó Mónika Veronika/
Lelkem fél!
Elmondani mit érzek nem tudom,
Jégbilincsek zárják le az ajkam,
A Hold ezüsttel hinti ablakom,
Nincsen velem senki, csak jómagam.
Járkálok magam sötét éjeken,
Távol csillagok remegő fénye,
Halkan dalolom bágyadt énekem,
Fagyott már szellemem igaz lénye.
Remegő percek múlnak felettem,
Elfutnak a percek órák, napok,
Nincsen még semmim, amit kerestem.
Magam után tán nyomot sem hagyok.
Nem akarok egyedül lenni már,
Ha nem fog senki elsodor a szél
És szívem bús dala messzire száll.
Nem jajgatok, de lelkem ettől fél!
/Skorday Donát/
|
