Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/106324
|
2017-03-13
VMT 34.
Kórházi kalandjaim dióhéjban..
A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY MARGÓJÁRA
Képzeljétek hogy jártam:
decembernek havában,
hogy a sztorit ne nyújtsam,
megroppant a kisujjam.
Megroppant és eltörött
mondhatnám, hogy, sőt mi több
a röntgensugaraknak hála
fény derült az igazságra.
Hogy a helyzet nem sima
csontomon egy ciszta
jókorára nőtt mára
ennek kárát kezem látta.
Mert ezért tört oly könnyedén
hajszálvékonyan szegény,
mert a ciszta jóllakott vele,
nem volt meg a csontom fele.
Szívás volt az öt hét gipsz
nem is múlt el csak úgy hipsz-
hopsz: korlátozva, táppénz, hideg
majd’ szétbaszott az ideg!
De ezen is túljutottam,
lassan összeforrt az ujjam.
De jónéhányszor megjártam
az egészségügy poklában.
Vérvétel, meg emer, cété,
mellkasröntgen, ékágé,
kórház, aneszt, esztéká,
háziorvos, klinikák…
No… a lényeg innen jönne,
egy nappal előbb befeküdtem.
Persze, hogy a klinikára,
a kétszázhuszonötös szobába.
Lehet, lólépésben haladok,
s néhány dolgot ki is hagyok
mert a lényeg nem a szobacsere
vagy épp szobatársam cseveje,
ki el csak akkor csendesedett,
mikor álomba szenderedett.
De térjünk rá a tárgyra,
mikor pojétátok sorsát várta.
Belibbent egy műtőslegény,
s közölte a legelején,
férfias határozottsággal:
„Le a macis pizsamával!”
Majd kezéből landolt az ágyon
mire azóta is vágyom:
a seggvillantós fehér köpeny!!!
Ugye tudjátok, az milyen?
Nos, ebben, mint albínó betmen,
a hordágyra telepedtem.
Persze… mint a filmeken
kilátszódott mindenem.
Én mosolyogtam, integettem,
azt hittem, valóban tetszem
a lányoknak, kik látták elhaladt
tovatűnő hordágyamat.
Csak később eszméltem arra,
hogy nem vagyok jól letakarva.
Midőn ezen füstölögtem,
szinte észre se vettem,
hogy közelít felém egy ürge
kitől rendesen el voltam hűlve,
mert kiderült róla, hogy nő volt,
s egy óriás fecskendőt markolt.
Mellém érve, bal hónaljba
nem cicózott, belémbaszta!
Majd előkerült a másik „fegyver”,
a zselén csúszó kémhenger:
felderített az ultrahang a tűnek
s, a bujdokló idegek feltűntek.
És oda is szúrt a tű-kígyó-állat
ráköpvén a bénító méreg-nyálat,
s mindezt egymás után négyszer!!!
…meg még mellé is kétszer.
E kettő volt tán a legszarabb,
nem idegbe ment, hanem húsba,
majdnem elküldtem a nőt a búsba
mert az fájdalom volt a javából
mintha ezer tű szúrt volna vállból.
Nosza, jött is a zsibbadás,
kis Dormicum, miegymás…
pulzus szuper, s a vérnyomás
teljesen jó… hát nyomás!
Gyerünk be a kés alá
ne várassuk már tovább
se asszisztenst, se doktornőt,
se a szerencsétlent – főleg őt
ne – vagyis engem, a beteget
és véres sorsú kezemet.
Már a műtőben feküdtem,
lebénítva, kifeszítve lettem,
mint Spartacus a kereszten.
...az élet néha kegyetlen!
Alig volt több mint egy óra
nem emlékszem minden szóra,
tíz percre csak elpilledtem
majd a műtőmmel beszélgettem.
Tanácsokkal láttam el őt
számos helyet, megnézendőt,
s, hol kajálhat igazán jókat
ha Sárváron majd lábat lógat.
Nem történt már semmi extra
visszatoltak a szobámba,
s a másnap esti vacsorám,
már otthon ettem hapsikám.
|
