Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/222799
|
2005. május 2.
Megláttam magam a tükörben, nem volt benne semmi érdekes… csak én… karikák a szemeim alatt. A hetek, hónapok óta nem alvástól. Borosta, mit már lusta vagyok leszedni… még akkor is, ha dolgozni megyek. Nem azért aláznak meg, mert szőrös vagyok.
Enni? eszem, he éhes vagyok… egyre inkább csak akkor…nem mikor „ ideje lenne” … A hajam, ami nem hullott ki, az szépen beőszül… nem számít, hogy csak 22 vagyok… A „legszebb korban” vagyok…vagy az 30-tól van? Mindegy… nem is érdekel.
Ismerősek az érzéseim, azt hiszem 5-6 éve voltam ilyen helyzetben… vicces… nem jutok sehova… Nem megy semmi az életemben. Hiába fejelem szét sokadára is a mosdót, és hiába adom oda az utolsó 32 forintomat a kéregetőnek. Nem tudom, honnan jöttem… lassan ez is igaz, mert mondhatnám, hogy „innen”, hisz évek óta itt vagyok, csak a számok pörögnek. Az éveimé, a fájdalmak és az elveszett embereké. Nem számít, hogy nincsenek sikereim semmilyen téren. Majd egyszer nagyon jó lesz nekem, mert lesz életem, amiben olvasni lehet a betűket. Lesz majd kötetem is, az ugyanaz, mint az életem… Majd lesz olyan, aki nem kötelességből szeret, s olyan is, aki legalább azért. Lesz olyan, aki elfelejt, s talán Te is ilyen vagy kedves olvasóm. Aztán lesz családom, ahova mehetek majd pihenni, és a műanyagszagú-karácsony…
Karácsony lesz. Tobozokkal, halászlével. Lesz majd értékrendem, hogy tudjam mi és ki fontos… mi az a „boldogság”…”szerelem”… Azt hiszem ennyi. Talán a munka… remélem az is lesz, talán olyan, ami látszik, vagy csak megélek.
Ezek most nincsenek…, csak az van, hogy nem vagyok. A „Hülyét csinálok magamból, ha kell, s ha nem!” –szigeten élek. Megalázom magam, magam előtt… Ez kell! Hisz, megéri! Szeress alkony barátom olyat, aki megöl… aki megforgatja benned a kést. Szeress csak ilyen embert, mint sok éve! Akkor is megérte, nem? Jah, nem… Bealáztad a maradék emberségedet… aztán „úgy” hagytak!- Ez vagyok én…
Most sem csalódtam! Gyilkosok! Azok vagytok! Megöltél… s most megint… miért? Nem jó ez így! Nem itt kellene lennem! Valaki azt mondta, nem ezt érdemlem, valaki meg azt, hogy élvezzem ki a szenvedést.
Élvezzem?
Ez így paradox, nem? Inkább már unom, hogy nem haladok. Unom a világot! Nem találom, hol kellene aludnom, vagy csak állnom. Azt mondták isten magányos… esetleg az…, de nem lehet! Elkalandoztam. Írok… , de nem tudom, hogy minek, vagy kinek… nem publikálok. Már a neten sem… valami élőt akartam, valamit, amit meg lehet fogni, de nem ment. Nem baj, ezt a szart is bedobom a többi 10,347 mellé… majd lesz valahogy! Mindig volt!
alkony
|
