Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/222799
|
2005. május 5.
Elmentél hazulról… Veled menetem a térig, ott elváltunk, csak két egylélegzetes csókkal. Te már a villamoson, én pedig a metrón ülök. Mire gondolhatsz? Köveid hova tekintenek a cigányasszony fodros szoknyáján? Mond, velem vagy… Hiányzik a karom csípődről… gondolj rám, hogy hiányzik a hangom, szemem vágya, ha Rádtekintek. S kire, másra? A szembeni nyugdíjasra, aki fél kézzel magozza a barackot? Nem… vagy a közepesemberkére, aki előtt Tőled illatozva leültem? Nem, nem is láttam! Nem is szoktam mostanában… elemet is felesleges vennem, mert mindegy mit teszek reggelente a discmanba, vagy mit viszek le a kocsiba. Nem hallom… csak Téged hallak, ahogy azt mondod mennyire, leterhelnek… és csak hallgatlak egész napokon át… Szeretem, amikor nyafogsz. Arra vársz, hogy megöleljelek… s csak húzom, majd Magad ugrassz a nyakamba, és hajtogatod mennyire, szeretsz, és jó hogy itt vagyok. Tudhatnád… Itt vagyok, ha fája világ selymes lelkednek, és akkor is, ha életed virágokban úszik. Itt vagyok, ha nyugodni szeretnél egy pillanatra… vagy nevetni napok apróságain… jellememen… Az vagyok, akinek akarsz… és ezt is tudod. Most is tudod, hogy ott zötyögsz, és olcsó melltartót kínál az aranyfogas. Nem kell a portékája, s azzal a mosollyal mondod, amivel fogadod a világot; engem, ha hazatérek Hozzád… azzal a mosollyal, amivel Magadhoz ragadtál… Szeretlek! Így…a valódat, emberségedet! Minden naivitásodat, minden kövedet… mindent, mi Te vagy! Te vagy az élet, s annak teremtője… mátkám, szeretőm… kegyem, igazságom… szajhám, barátom… anyám, vallásom… Te vagy… csak úgy vagy! Nekem vagy!
|
