Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/222799
|
2005. május 7.
Majdnem esett az eső, s a tinta is fénylett még füzetemben Hozzádszóló versemen, mikor átkocogtam a parkon. Hajnalban üvöltött a harmat minden fűszálon, mindenen, ami zöld volt, s min leülhetett. Nem érdekelt a jajgatás… csak rátapostam egy törekvő csomóra, s mondtam „kuss! „. Választ nem hallottam, mert már az utcán voltam. Beszédesebb kukákkal, olaj rajzolta tulipánokkal. Elvileg hazamegyek… legalábbis fürödnöm kellene, aludni… s látni arcod néhány percre, csak hogy ne látszódjon rajtam a zuglói éjjel összes nyoma. Sétálni mentem, és sikerült is… egy biccentő hajléktalanon kívül senkivel nem találkoztam. Beszédre most sem volt idő, mindenki dolga volt a sötétben. Fellelni a meleget, vagy csak írni két sort egy padon. Egy cigit megosztottam az öreggel, s okosabb lettem… 30 évvel és egy gondolattal… „Nőnek ne add lelked, ha épp igen a végén megtapos!” – akkor mit tegyek? –
A válasz egy üres tekintet, egy csepp víz, mi leoldja a port az arcról… ahogy végig simítja a piszkos bőrt. Mit tegyek? Csak a csomagoknak ütköznek hangjaim… Menj barátom! Gondolat jár bennem… a zebránál állva. Egy lélek idáig juthat? Elveszt mindent, de csak a lelke nyomorodott meg...? Rágyújtok, s arra várok, hogy a sárgán villogó „stroboszkóp” váltson. Állnék itt napokig, ha nem húzna a lélegzet. Még 10 perc és otthon vagyok… 20percre van az életem… oda, s vissza. Biztos alszol… és megint keresztbe feküdtél, csak csókot adni férek oda melléd… majd el is tolsz. Nem szereted, ha borostás vagyok. – Ne adjam Neked a lelkem? Neked, ne adjam? Az ágy melléfekszem, nem keltelek fel, hogy adj helyet testemnek. Túlságosan szeretem, ha békében pihensz. Lerugdalom a felesleges ruhákat. Most csak alszol,,, szuszogsz… ,de megélénkül a bőröd…. matatsz… hagyom, hogy megfogd kezem és mond: „Itt vagy…” . Válaszolok, mert álmodnak sem szabad hinnie álomban van. „Igen, aludj Smaragdom!” Hideg kezed el is tűnik a párna hajlatában mosolyommal itatva. Reggel majd megkérdezed a bögréd mellett, merre jártam. Írtam-e…? De most csak alszol… s ez a jelmezed. Rólad szólt az éjjelem…
|
