Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/118532
|
Ez az én napom!
Hú, ez nem volt semmi. Most értem haza suliból, hát, ilyen lehetetlen napot is rég éltem át. De kezdjük az elejénél.
Minden őrültség forrása tegnap indult. Hazaértem, mint aki jól végezte dolgát. Vagyis, mégse végeztem valami jól, hogy őszinte legyek, el se végeztem. Az iskolai tankönyvekről kellett volna számlát kérnem. Gondoltam, nap végén ráér. Utolsó óra után el is indultunk barátaimmal a szabadság (és a sulikapu) felé vezető úton, előtte azonban el akartam intézni a számla-dolgot. Nem sikerült. Elment a nő, aki adta volna. Erről ennyit, hazajöttem, ám anyukám már kevésbé törődött bele ebbe a hiányosságba. A többit nem részletezem... miután megvolt a fejmosás, gondoltam belevágok a tanulásba - de hogy vágjak bele olyasmibe, ami nincs is nálam? Tudniillik a nap végi kapkodásban elfelejtettem pár dolgot. Törivel akartam kezdeni, de nem volt meg a lap, amiről a házi feladatot megoldhattam volna. Ez ugrott. Jöjjön a matek! Ide azonban nem volt könyvem, amiből a példákat láthattam volna... ez is a suliban maradt. Hát oké, angol, az utolsó esélyem. Megírtam. Aztán elkértem egy osztálytársamtól (KÖSZ SZILVESZTER !!) MSN-en keresztül a matek példákat, hogy írja le wordben, és küldje át. A matek is kész! Hogy hálámat kifejezzem, bescanneltem az angol házimat ennek az osztálytársamnak. Még kémiát kellett volna tanulnom, de nem fogjátok kitalálni, benn felejtettem a könyvem! A füzetbe meg nem írtunk le mindent.
Egyszóval, a tegnap maga volt a pokol. És jött a ma reggel... első dolgom volt számlát kérni, ahogy a suli küszöbét átléptem. Megvaaan!! Hurrá. Második óránk töri volt, gyorsan felhoztam hát a LAPOT, és első órán sikerült megírni a "házi" feladatot... Mikor azonban a negyedik, az angol óra következett, belém hasított a tudat: az egyetlen egy tantárgy, amiből teljes egészében felkészültem mára, az egyetlen füzet, amit tegnap sikerült hazavinnem, OTTHON maradt. A scannerben. Ez elég röhejes helyzet, nem? De. Rám jellemző. Nem is én lennék, ha nem történik velem ennyi hülye helyzet egy napon belül. Jó, mondjuk ez már kicsit túlzás volt... de túléltem, mégpedig így: szünetben gyorsan kölcsönkértem egy másik osztálytársamtól (KÖSZ ANNAMARI !!) az általa írt fordítást, és a földrajz füzetem hátuljába másoltam. Tudom, nem szép, de ez vészhelyzet volt. Órán pedig szerencsém lett, a tanár csak egy mondatnál szólított, és az egészből semmit nem vett észre (sőt, a magyar szöveget meg egy másik feladatot már időm se volt leírni, de megúsztam).
És most jöhet a csúcspont, az utolsó óránk. Ami nem más miiint... kémia!!!! Juhú, I LOVE Chemistry... fuj. Tehát, mint feljebb gépeltem, nem igazán tudtam belőle tanulni, ennek ellenére feleltetés volt. Barátnőmmel, Yucival egy padban ülünk, előttünk is, mögöttünk is osztálytársak foglalnak helyet. Becsöngettek. Eljött az igazság órája. Most megkapom, ami a feledékenységemért, és oltári hülye agyamért jár. Ám a barátság ereje győzött. Volt régen egy kabala kulcstartónk Yucival, ami azóta elveszett, de tudtuk, bárhol is legyen, most vigyáz ránk. Az első felelő Yuci elől, a második Yuci mögül, a harmadik előlem került ki. Miután vége lett az órának, hatalmas megkönnyebbülést éreztem, szerintem nem csoda. Átvészeltem a pénteket!! Karók nélkül! És most itt ülök, és ezt a szöveget írom. Legszívesebben röhögni támadna kedvem, hogy úgymond. "túljártam" a tanárok eszén. Igaz, nem kellett hozzá nagy ész, inkább csak szerencse. De abból egy jó nagy adag. És nekem bejött.
Különös az élet, amikor igazán megérdemelném, sose szivat meg. Talán azért, mert még nem vagyok teljesen szerencsétlen idióta? Ki tudja, lehet, hogy szimpatikus vagyok a sorsomnak. Vagy ezek csak felkészítő esetek arra, hogy lesz ez még húzósabb is? A választ a jövőben kell keresnem... addig is meg, itt a lovastábor. Majd meglátjuk, ott mi lesz.
|
