Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/118532
|
2016-01-22
So strange.
Eddig milyen voltam? Kerültem az embereket, a saját világomban (a saját fejemben) éltem. Féltem tőlük, féltem kifejezni magamat vagy a gondolataimat, mert folyton tartottam tőle, hogyan ítélnek meg (vagy inkább: el). Ha az ember a saját fejébe zárva él, kívülről lehet, hogy nem látszik, de rengeteg energiát emészt fel. Önmagát emészti. Én is ezt tettem, éveken (már mondhatjuk, hogy majdnem évtizedeken) át, a szó minden értelmében.
Most valami történt. Nem egyik pillanatról a másikra, de ma tűnt fel, hogy mennyire szöges ellentétben áll a viselkedésem, a kommunikációm azzal, ahogy eddig léteztem. Merek beszélni, merek lelkesedni. Feszélyezettség nélkül elegyedem szóba a legkülönfélébb emberekkel a legkülönbözőbb helyeken. És nem figyelek arra, mit mondok nekik, csak kifejezem magam. Azzal, hogy ezt a kontrollt elengedtem, olyan energiáknak adtam teret, amiket kb. gyerekkoromban használtam utoljára. Megyek, intézek, szervezek, tervezek. Olyan munkám van, ami erről szól, és bármennyire is nehéz vagy sok, szeretem csinálni, imádom a szerepemet, amit betöltök, és a visszajelzéseket, amikkel jár.
És rádöbbentem, hogy bármekkora is az eltérés korábbi és jelenlegi életmódom közt, nem tudom azt mondani, hogy megváltoztam volna, mert nem érzem ezt. Mindig is ilyen voltam. Csak nem engedtem neki teret. Nem lettem 'más', vagy 'új', vagy 'jobb' ember... most vagyok önmagam.
|
