Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/9291
|
2006-01-15
pár vers így tőlem...
Volt egyszer..
Volt egyszer egy lány, ki lelkem felizította,
bélyegét szívemen örökké otthagyta.
Napok, hetek, sőt hónapok teltek el,
s szívemre, eszem mindig mást felel.
"Hagyd őt, botorság miket remélsz,
a viszonzott szerelem szintjére te el nem érsz."
De gyenge szívem csak előtör újra és újra,
hogy megmutassa, van még ereje egy utolsó útra.
S eképp felel: "Hallgass meg Ész,
te érzéstelen logikában oly nagy merész!
Míg kamráimban egy csepp vér is csörgedez,
szándékomtól te el nem téríthetsz!"
"Ám legyen, nem szólok hát, tiéd a terep,
de mi jő kín még rád, attól tested ketté reped."
Eképp vitázott hát szívem és eszem sokáig,
majd eljött a perc, mit átkozok a mai napig.
A szívem végleg összetört, vagy mégsem? Nem tudom.
E gondolatok menetét már nagyon unom.
Egykor úgy érzem, ettől nem változott semmi,
máskor meg szeretném magam a föld alá temetni.
S hallok egy gúnyos kacajt, ő az, az Élet.
"Szerelem? Ó a lélek mit meg nem élhet.
Elbűvölt hát teste, haja, szája, szeme kékje?
Vagy csodálatra méltó személyisége?
Most tán megtanulod, sok kudarc után,
hogy Ő, kit szeretsz, csapda csupán.
Ezért e távoli szerelmet ne keresd tovább,
mert mit találsz, balsors lehet, nem egyébb."
Igazat mondhat az Élet? Legyen barátság ezután?
Vagy mégis élhetek így, viszonzatlan szerelemben?
Nem, az nem lehet. Nem lehetek íly önző "barát",
Ez nem csak rólam szól, a kérdés más lett hát:
Ő élhet-e így, hogy létét folyton keseríttem,
s ha csöpnyi boldogság éri, én azt is elveszem.
De válaszom magamnak legyen hát ez:
"Míg kamráimban egy csepp vér is csörgedez..."
Igen, ez lehet gyógyír szívem sebére, mit magamnak okoztam.
S majd bánom tán, hogy lelkem íly kegyetlenül elkárhoztattam,
szívem mégis újra egész lesz, elmémmel egy család,
S volt egyszer egy vers, egy kopott Hold, a galád.
MUN 2002 október
köszönet
Úgy hittem végleg bezártam a kapukat,
de jöttél te, s mutattál egy irányt; a kiutat.
Elmémben azóta motoszkál egy gondolat,
rólam csak a szeretet dobálhat le súlyokat.
Láncaim levetve, újult erővel vágok neki,
lehet már utam ezernyi buktatóval teli.
Az élet karmaitól meg nem fogok ilyedni,
hiszen lépteim egy szépséges párduc kíséri.
Bár lehet bellül megvisel majd a háború,
lelkem sebeire a varázsszer többé nem tabu.
Csókold orcám, s ígérem lepereg róla a bú,
ölelj, szoríts, szemem így nem lesz többé szomorú.
Megköszönném, de itt már nem elegendők a szavak,
hálám őszintén, tiszta szívem mélyéről fakad.
Szívemből, melyből már örökké tiéd egy darab,
vigyázz rá jól, nehogy széthordják a fenevadak.
Igaz távol vagy, mégis úgy érzem oly közel,
karnyújtásnyi boldogság, melyet egy szakadék átölel.
Átugorjam-e? S ha igen, még ott leszel?
Kérdésemre a választ, majd az idő hozza el.
..::mun::..
2005.10.07
Éjféli gondolatok
elgyengülve fekszem éppen
sötét van már réges-régen
tegnap még a fényben jártam
úgy éreztem nem is fáztam
felemészti lelkem érzem
érzés amit sosem kértem
boldogsággal teli méreg
szívembe bújt álnok féreg
fakó a hold nincsen fénye
elveszett a messzeségbe
távolság mi harap, karmol
testem ettől már meghajol
múlik az óra, kattan a perc
tellik az éj, ugye szeretsz?
úgy remegek szinte félek
érted halok, érted élek
hosszú az út, fáradt a test
messze a lány, hűvös az est
de hullik még virág fejemre
a remény sosincs tán elveszve
okos leszek, erős, bátor
szerelmemben hát mi gátol?
leküzdök én ezer hadat
elűzök majd minden vadat
lesz még esély érzem, tudom
máris jobb a hangulatom
nem fogok hát ismét fázni
fogok én még fényben járni
MUN .... 2006.01.02
Mindennek ellenére
Fogócskáztam éjjel-nappal
agyamban pár gondolattal
ismerem-e ezt az érzést
tegyek-e fel még több kérdést?
A kérdések csak jönnek, gyűlnek
válaszokká tömörülnek
boldog leszek ahogy tudok
szakadékba már nem futok
Üveggömbbe rejtett vágyak
a hóesésben téged várnak
mint egy játék, egyre csak forgatom
széles mosollyal a polcodra rakom
Onnan figyel, vigyáz téged
megfoghatod, meg nem éget
nyújtsd ki érte hát a karod
megmelegít hogyha hagyod
S bármi jöjjék ezek után
nem nézek rád többé furán
még ha szíved másért is dobban
mi együtt leszünk jóban-rosszban
mun.....2006.01.05.
|
