|
Moly, a Lepkevadász naplója
Hűj-je teve [126565 AL], gazdája Moly, a Lepkevadász
Fecskés dal
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/126565
|
Fecskés dal
Sztevanovity Dusán: A festő és a fecskék
Hosszú nappalokon s éjszakákon át
feküdt betegen egy szőke hajú kislány.
A kislányhoz egyszer egy látogató jött,
aki egy festményt hozott magával a karján.
Elmondta a kislánynak, hogy ezt a képet ő festette régen.
Festett még sokat, mégis ez a legkedvesebb,
és ezért ezt az egyet, bárki is kérte tőle, sosem adta el, pénzzel nem tudta ezt megfizetni senki.
De hírt hallott egy barátjától
egy szomorú kisleányról,
s elhozta a festményt, az ára csak egy mosoly.
A kislány erre csendes szóval így válaszolt:
"Nagyon köszönöm a képet, s azt, hogy ily kedves volt,
de a festményéért kár,
hisz örömet e kép számomra nem sokáig jelent már,
az időm lassan lejár…
Mert mióta sorsom így az ágyamhoz köt,
csak a fecskefészket figyelem az ablakom előtt
s mikor elszállnak a fecskék, a hajnalt többé sosem látom már…"
A festő sajnálta, hogy műve ennyit ér,
Elment, s elvitte a csodálatos festményt.
Csak arra gondolt, vajon mit tegyen,
hogy a fecskepár még télen is ott őrizze a fészkét.
A kislány elfeledte gyorsan őt,
s nézte az ablakon át azt a karcsú fecskepárt.
A szemközti ház ereszére hó hullott már,
el is repült messze délnek minden vándormadár.
Távol jártak mind a fecskék,
de az a kettő itthon maradt őrizni a fészkét,
s a kislányban a reményt,
és egyre jobban hitte, el sem szállnak talán…
Lassan meggyógyult, és egy napon már lábra is állt,
és az első rövid útján
ott lenn a havas utcán
a fecskefészket nézte meg a szemben lévő ház falán,
és akkor jött csak rá, hogy festve van a fecskepár!
Szép, nem? Kovács Kati énekelte.
|
Problémás tartalom jelzése
|
