Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/172135
|
2008-06-04
Sokszor meg vagyunk arról győződve, hogy az életünk jobb
lesz, ha férjhez megyünk, ha megszületik az első gyerekünk,
vagy ha megszületik a második.
Aztán meg azért vagyunk frusztráltak, mert a gyerekek túl
kicsik még ehhez vagy ahhoz és azt gondoljuk, hogy a dolgok
jobban mennek majd, ha felnőnek.
Folytatásként kamaszkori viselkedésük miatt vagyunk
elkeseredettek. Meg vagyunk győződve arról, hogy boldogabbak
leszünk, mikor ezen a korszakon túljut. Azt gondoljuk, az
életünk jobb lesz, ha partnerünk megoldja a problémáit, ha
végre kocsit cserélünk, ha csodálatos nyaralásaink lesznek,
ha nem kell dolgozni. De ha most nem kezdünk el boldog és
teljes életet
élni, akkor mikor?
Mindig lesznek különböző nehézségeink. Legjobb ezt elfogadni
és elhatározni, hogy boldogok leszünk, akármi történjék.
Alfred Souza mondta:
Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még
csak most fog elkezdődni és az ehhez vezető úton mindig
voltak megoldásra váró akadályok:
gúnyos megnemértettség, időigényes tennivalók, még nem
törlesztett kölcsönök. Aztán kezdődik a valódi élet! Végül
megértettem, hogy ezek az "akadályok " a Valódi élet.
Ha ily módon elfogadjuk a dolgokat, az segít megérteni, hogy
nincs egy olyan módszer, ami a boldogsághoz elvezet, mert a
módszer maga a boldogság.
Következésképpen élvezzük ki az élet minden pillanatát és
élvezzük még annál is jobban, ha megoszthatjuk egy számunkra
kedves emberrel a ritka pillanatokat és emlékezzünk rá, hogy
az idő nem vár senkire.
És akkor biztosan nem fogunk arra várni, hogy majd ha vége
lesz az iskolának, majd ha elkezdődik az iskola, majd ha
lefogyok 5 kg-ot, majd ha sikerül felszedni 5 kg-ot, majd ha
gyerekem lesz, majd ha végre kirepülnek a gyerekek, majd ha
dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek, majd ha
férjhez megyek, ha végre elválok... Nem várjuk a péntek
estét, a vasárnap reggelt, az autócserét, a házvásárlást.
Sem a tavaszt, a nyarat, az őszt, a
telet, sem az élet és egy újjászületést, hanem eldöntjük
magunkban, hogy nincs az életben jobb pillanat a boldogságot
"elkezdeni", mint ez a pillanat. Az életöröm és a boldogság
nem úticélok, hanem maga az utazás.
Néhány ötlet mára:
- dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre
- szeress úgy, mintha nem fájna a csalódás
- táncolj úgy, mintha senki se látna
Most próbálj meg válaszolni ezekre a kérdésekre:
- sorold fel a világ 5 leggazdagabb emberét!
- sorold fel a világ 5 legutóbbi szépségkirálynőjét!
- sorolj fel 10 Nobel-díjast!
- sorold fel 5 Oscar díjas színészt!
Hogy megy? Rosszul? Ne aggódj! Senki sem emlékszik így a tegnap
legjobbjaira. A tapsviharok elmúlnak, a trófeák
beporosodnak, a győzteseket
elfelejtjük.
Most ezekre a kérdésekre próbálj válaszolni:
- sorolj fel 3 jó tanárt, aki segített neked azzá válni, aki
lettél
- sorolj fel 3 barátot, aki a nehéz időkben melletted állt
- mondj olyan embert, aki azt éreztette veled, hogy
különleges vagy
- sorolj fel 5 embert, akikkel szívesen töltöd az idődet
Hogy megy? Jobban? Azok az emberek, akik az életünket
különlegessé teszik, nem feltétlenül a leggazdagabbak, vagy
a legnagyobb díjak nyertesei. Viszont aggódnak értünk,
törődnek velünk és mellettünk állnak minden helyzetben.
Töprengj el rajta egy pillanatra, milyen rövid az élet! Te
mit akarsz tőle?
Ki vagy te? Ha megengeded, segítek válaszolni erre a
kérdésre. Valószínűleg nem vagy a nagy- és közismert
hírességek egyike, de olyan ember vagy, aki miatt ezt a bejegyzést megírtam.
Jónéhány évvel ezelőtt a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9
atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek)
felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A
pisztolylövés eldördülésekor elkezdődött a verseny, ahol
(bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett
a beérkezés és a győzelem reményében. A nagy igyekezetben
egyszer csak az egyik fiú elesett
az aszfalton és jónéhányat bukfencezett, majd elkezdett
sírni. A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és
hátranézett. Majd mindenki megállt és
visszafordult...mindegyikük! Az egyik Down-kóros lány leült
mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát.
Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a
célvonalon. A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig
tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt
a történetet.
Hogy miért? Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb
dolog nem az egymás felett aratott győzelem . Az életben
sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha
ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.
EGY GYERTYA NEM VESZÍT SEMMIT, HA MEGGYÚJT EGY MÁSIKAT.
Ezek a mondatok egyszerűek, maguktól értetődőek és nincs
nagy jelentőségük, de néha-néha nem árt elolvasni őket, ha
egyébként tisztában is vagyunk mindezzel. Gyakran túlságosan
elmerülünk abba, amit csinálunk... és közben elfelejtjük,
miért is csináljuk......
|
